Aki már átélte ezt, az pontosan tudja, ilyenkor milyen érzés száguld végig a testén: meleg hullám kezd el terjedni valahonnan belülről kifelé, a lábatok és kezetek ujjhegyéig. És a meleg hullám nyomában hihetetlen lazaság is úrrá lesz rajtatok, a hátatok és a vállatok, ami görcsben volt egész nap, kisimul. Valahogy úgy néznénk ki, ha látszana rajtunk ez a dolog, hogy ráncos rongycsomóként beleolvadunk valaki ölelésébe, ahonnan frissen vasalt terítőként bontakozunk ki. Érzésre sem másabb.

Forrás:

tumblr/ilovequotes

Bizonyított tény, hogy a felnőttek, akiket gyakran megöleltek gyermekkorukban, sokkal jobban viselik a stresszt, mint azok, akiknek ez kimaradt a gyerekkorukból. Egy szülő ölelése biztonságot ad, ezért van az, hogy felnőttkorban, ha átölelnek bennünket, kevésbé aggódunk, és elfelejtjük, hogy mennyi problémánk van. Az ölelés egy burok, ahová nem jut be semmilyen rossz dolog.

Élhetünk ugyan ölelések nélkül, de kérdem én: érdemes? Minden ölelés oxitocint – szeretethormont – szabadít fel bennünk, ezáltal pedig boldognak érezzük magunkat, megerősödik bennünk annak az érzése, hogy szeretnek minket, ráadásul érezzük a bizalmat, meghittséget. Az ölelés egyre fontosabb a kor előrehaladtával, mikor az emberek többsége elszigetelődik a környezetétől. Minél idősebb valaki, egy ölelés annál jobban enyhíti a magányosság érzését.

A bőrünkön finom kis nyomásérzékelő hálózat van, s ha megölelnek bennünket, a nyomást érzékelő Pacinian-részecskék ingereket juttatnak az agyba, ahonnan ingereket küldenek szét a testbe. Mérsékelődik a pulzusotok, csökken a vérnyomásotok és a stresszhormonok termelődése is csökken. Nyújtsátok hát ölelésre a kezeteket, mert nemcsak jobban érzitek majd magatokat, hanem sokkal tovább élvezhetitek az életet.

Az ölelés szabadság. Valakivel olyan viszonyban lenni, hogy bátran, bárhol, bármikor megöleljétek, óriási kiváltság, és hihetetlenül jó érzés. Sokan nem képesek a barátokat megölelni, mások igen. Mert ez döntés kérdése, és ez szabadságot ad.