Tammy Ruggles 14 évvel ezelőtt, 40 éves korában veszítette el a látását. Amikor megvakult, elvesztette a jogosítványát, és a munkáját, amiért évekig tanult a főiskolán. Hogy ezután mi történt? Fotózni kezdett – írja a vox.com.
A „vak fotós” – valljuk be – elsőre furán hangzik, talán nem is gondolnánk, hogy lehetséges. Pedig az! Tammy mindig is szeretett fotózni, de olyan betegséggel született, ami folyamatosan rontotta a látását. Így már gyerekként szembesül azzal, nincs sok esély arra, hogy fényképész legyen.
Az állapotom nem riasztott vissza attól, hogy élvezzem a fotózást a fejemben.
Olvasott fényképészekről, és arról álmodozott, hogy milyen képeket készítene, ha tehetné.
Aztán 2013-ban, miután már nem tudott vezetni, elhatározta, hogy valóra váltja az álmát. Sokat hallott arról, hogy milyen egyszerű használni a digitális fényképezőgépeket, ő is ki akarta próbálni, így rendelt egyet.
A „vak” nem mindig azt jelenti, hogy teljesen vak. Minden embernek más, én például mindent nagyon homályosan látok – akár egy kamera lencséje, ami olyan életlen, hogy nem tud különbséget tenni egy fa és egy ember között.
Amikor megérkezett a kamerája, akkor napokig ki sem bontotta. Félt attól, hogy az emberek azt kérdezik: micsoda, egy vak fotós? Aztán rájött arra, hogy már elvesztette a munkáját, nem akarja ezt is elveszíteni.
A kisfia noszogatására végül felvette a kamerát, kiment az udvarra, hogy megnézze, mire képes. A képeket rátette a gépére, melynek segítségével fel tudta nagyítani az éles fotókat.
Láttam azokat a dolgokat, melyeket kamera nélkül nem. Olyan volt nekem, mint egy második szem. Egy dupla ajándék.
Úgy érzem, hálásnak kell lennem egyáltalán azért, hogy fotózhatok. Megtanultam, hogy nehéz elfojtani a kreativitást. Megtanultam, hogy a technológia segít megvalósítani azokat a dolgokat, melyekről addig úgy gondolták, lehetetlen.
ITT Tammy további munkáit is megtaláljátok!
