Ne gondoljatok rögtön a hét törpére! Elég csupán szétszedni a szót, és máris megértitek, hogy ő a hétnek a feje. A teteje, az első. Ahogy nekünk is a fejünk van legfelül a hetet sem lehet másképp kezdeni, csak „emelt fővel”. Ó, bárcsak ne utálnák olyan sokan ennyire, pedig nem tehet róla, mindenkinek kell egy szerep.

Még mindig nagyon hét eleje van. Pontosabban a második napja – ezért is kapta a második jelzőt. Az örök ezüstérmes, akinek ómagyar neve ketüdi, jelentése második, azaz kettő. Jól látjátok az összefüggést a hangok között, így alakulhatott ki a forma: keted → keteden → ketden → kedden → kedd.

Végre! Itt a hét közepe, kevesebb munkanap van hátra, mint előre. Nézzük, honnan ered a szó. A szer előtag jelentése sor, egymást követő események sora, pl.: tízszer vagy ötször. Ezekben mind a szer előtag eredete jelenik meg. A „da” főnévképző, pl.: gazda. Így áll össze a hét közepe.

Még egy érdekesség: sokan szláv eredetre vezetik vissza, mert ott a stred (szerd) középsőt jelent, így kézenfekvő lenne az eredmény. De éppen fordítva történt: nem középen lévő helyzetéről neveztetett el ez a nap, hanem fordítva: az által jelent középet a stred, mert szerda a hét közepén van.

Kispéntek. Sokszor már inkább hétvége, mint munkanap. Szeretjük a csütörtököt. De honnan ered? Ennek a szónak vallásos eredete van, ahogy majd látjuk, a pénteknek is. A csütörtök szó a gyötrelemmel van összefüggésben, mivel ezen a napon gyötörték Jézust. Mivel csütörtök a hét negyedik napja, a szláv nyelvekben nagyon hasonlít a csütörtök szóra a négyes szám.

„Péntek az én napom, a testem a zenére hangolom, meg egy jó italra, amit szürcsölök, de minek is kéne több, hey-hey-hey!” A szó eredete nem ilyen vidám, mert a bánat szavunkban rejlik. Bán régi görögösen ejtve ugyanis: pen. Ehhez járult a „t” hang, ami főnévvé teszi. És miért bánat? Ez a gyász napja, mert Jézus ezen a napon halt meg. Az ógörögben és más Jézus kora előtti nyelvekben az öt mint számnév bizony pénte vagy pente. Tehát a szónak bőven volt ideje elterjedni.

Szombaton vagy pihenünk, vagy szórakozunk, de igyekszünk nem munkával foglalkozni. Sokan héber eredetűnek tartják, mert a heti ünnepnapjuk a szombat. Ha kivesszük az „m” hangot, szobat szót kapunk. Ennek mennyi köze lehet a szabad szóhoz? A szláv szoboda a régi magyar szabada szóval azonos. Így már könnyű feltételezni, hogy a szombat egész egyszerűen annyit tesz, hogy: szabad. Az alapján a héberben is e szóval azonos. Mint ünnepnap azt jelenti, hogy távol mindentől, de legfőképpen munkától.

Vége a hétnek, buliztatok és/vagy pihentetek, már csak egy szieszta van hátra, és indul újra a mókuskerék. Az egyetlen olyan elnevezés, amiben önálló tagként feltűnik a nap. Az előtagot nem kell sokat magyarázni, ez volt a vásárok napja. Ma már ez nehezebb volna, ezért inkább pihenjetek és készüljetek a holnapkezdésre! (Ja, és ha egy kicsit furán érzitek magatokat vasárnap, a miértekről itt olvashattok.)