Napot, házat, erdőt, nyuszit és egyebeket felnőttkorára nagyjából mindenki megtanul rajzolni. Vagy így, vagy úgy. De mi történik akkor, ha valami olyasmit kell lerajzolni, amit addig talán soha? Főleg úgy, hogy előtte néhány másodperccel tudja meg...
Valami olyasmi, mint a VOUS-lányokkal. Akik nyelnek egy nagyot, mint a rovarevés előtt, forgatják a szemüket, mint amikor ki kell választani, melyik csilibe is harapjanak bele. Izzadnak, mint amikor tolatni kell, vagy egy hullámcsattal kinyitni egy lakatot. Mert ezeken már túl vagyunk. Most valami egészen izgalmasra vállalkoztunk néhányan. Természetesen a kamera előtt.
Nézzétek csak!
A rajzokat megmutattuk egy pszichológusnak, aki elmondta, mit lát.
Dinamikus, egocentrikus, pörög-forog. Meghatározó személyiség és hihetetlenül sok minden zajlik körülötte. Szélsőséges állásfoglalásokkal és nehéz kompromisszum-készséggel.
Ő Solya, a képszerkesztőnk.
Szimmetrikus, gyermeki tisztaság. Derű, mosoly, kacagás, kissé kényszeresen, erőlködve. Rend a lelke mindennek.
Ez derült ki a rajza alapján junior szerzőnkről, Nináról.
Álmok és valóság. Idill és káosz. Énközpontúság és művészetet adni mindenkinek. Nagy ellentétek, szélsőségek. És a zene mindenek fölött.
Rendkívüli energikusságot, mozgalmasságot, aktivitást jelez, de ugyanakkor mélyen gomolyog, fortyog valami, ami eláraszthatja az egész környezetet. Mindeközben ez kívülről nem látszik, kifelé gyengébb, esendőbb.
Hírszerkesztőnkről, Sophie-ról van szó.
Lebegő vágyakozás, de a realitás teljes hiánya. Sematikus és a valóságtól elszakadt. Rejtőzködő, nem mutatta meg önmagát.
Ő junior szerkesztőnk, Engel Nóri.
