Amíg beérek a szerkesztőségbe, minimum egy dolog felbosszant az utazásom során. De ha jobban belegondolok, ki se kell tennem a lábam otthonról, mert ott is várnak rám a „kis manók”, akik megkeserítik az életemet. 5 perc alatt 220 a vérnyomásom, aztán persze helyreáll a nyugalom. Lássuk, mik borítanak ki minket nap mint nap.

Egy hosszú nap után végre a pihe-puha ágyikóban. Húznátok magatokra a takarót (na, nem mostanság, a 40 fokban), de valami nem jó. Összevissza van a paplan a huzatban. Rugdossátok, pakoljátok ide-oda, de mégsem lesz szépen egyenletesen benne. Ilyenkor vagy feladjuk, vagy a kitartóak kikelnek az ágyból és megigazítják, netán kiszedik a paplant és újra felhúzzák. Én mindig feladom, és jó az úgy alapon húzom is a lóbőrt.

Éppen készültök a várva várt randira, ami előtt nyilván nem ettetek meg egy hatalmas gyrostálat, de azért mégis kellene valamit harapni még otthon. Indulásra készen vagytok, amikor kivesztek egy joghurtot a hűtőből. Gondoljátok, gyorsan elkanalazzátok. Amikor kinyitjátok, szembefröcsköl. Neeee…

Ha tömegközlekedéssel utaztok, szerintem ismerősek lesznek a következő szituk: a barátnőtökkel felszálltok a buszra, azonban kettes ülés már nincs szabad, mivel az egyedül utazó mamik és táskáik elfoglalták. Az egyszemélyes ülések persze mind szabadok. Hm… ha csúnyán néztek lehet, hogy valaki észbe kap.

Szitu ugyanaz: utaztok a buszon, amikor valaki mögöttetek heves szipogásba kezd. Szip-szip. Hiába néztek hátra szúrós tekintettel továbbra is csak: szip-szip. Ilyenkor nyugodtan kínáljátok meg egy zsebkendővel.

Mentek az utcán, amikor elétek keveredik egy totyorgó ember. Megpróbáljátok kikerülni balról, de hiába, mert ő is balra lép. Sóhaj! Na, akkor jobbról, azonban hátul is van szeme, és szintén jobbra lép. A megelőzése felére egy Forma–1-es előzési manőverrel.

Mennétek fizetni és jön a dilemma, melyik sorba álljatok? Persze addig vacilláltok, míg a lehető leglassabb sort választjátok.

Kihagytam valamit? Írjátok meg, titeket mi bosszant a leginkább!