Ugye köztetek is van olyan, akinek elképesztően hosszú haja van? Mondjuk olyan hosszú, mint nekem, már szinte vetekszik Aranyhajéval. Nem viccelek… Tényleg gyönyörű a hosszú haj, én is szeretem, de néha meggyűlik vele a bajom, főleg nyáron. Mondom is, mik a legfőbb problémáim vele, tutira magatokra ismertek.
Fésülködés
Reggel még csukott szemmel kimászom az ágyból, beslattyogok a fürdőszobába és a tükörbe nézek, de csak szépen lassan. Nehogy a látvány túlságosan is elborzasszon. Ezután következik a fésülködés, ami felér egy kínzással, hiába fésülöm ki ötször – inkább tizenötször –, mégis mindig összefutok egy újabb csomóval. Aminek a vége az lesz, hogy a fésű úgy beleakad a hajamba, hogy inkább nem megyek sehova és sírva visszafekszem aludni.
Alvás
Nyár van, még éjszaka is 30 fok, alvás helyett csak forgolódom, és azon gondolkozom, miért nincsen már tél. Ennyi problémához pedig még társul a hosszú hajam is, nem tudom hova rakni, ha a nyakamban van, akkor melegít, ha copfba rakom, akkor nyomja a fejem a hajgumi, egyszerűen sehogy nem jó. Ja, de, ha ollóval levágnám a copfnál…
Hajmosás
A hajmosás nekem egy igazi rituálé, ennyi hajat megmosni, megszárítani, kivasalni egy örökkévalóság. Mondjuk a hajmosás 15 perc, a hajszárítás mégegyszer ennyi, aztán a kivasalás szintén negyed óra és máris 45 percnél tartok. AZ EGY TANÓRA! Nem is beszélve arról, hogy nyáron nem a legkellemesebb érzés hajat szárítani. Már csak attól melegem van, hogy létezem, de muszáj megszárítanom, különben úgy fogok kinézni másnap, mint Mufasa Az oroszlánkirályból.
Hajösszefogás
Itt pukli, ott pukli, itt kimaradt egy szál, ott nem tetszik, mert eláll. Ismerősek, ugye? Elég sokszor hordom felfogva a hajam, főleg most nyáron, de már előre félek attól, ha össze kell fognom. Tudom, hogy sehogy sem fog tetszeni és vagy hússzor szétszedem, majd egy „Na, jó, még egyszer összefogom és nem érdekel” mondattal lezárom a történetet, lesz, ami lesz.
Ugye, nektek is ismerősek a sztorik?
