Izgalommal válogatni a receptek között, beszerezni a legjobb és legfrissebb alapanyagokat, megtervezni a dekorációt, az valami nagyon jó érzés. Noha szimpla főzésről van szó, mégis képes az egekbe nyomni az adrenalint, ráadásul elég tartósan. Nálunk három pár csapott össze, így izgultam rendesen, mikor ránk került a sor. Már reggel nekiálltunk piacozni – vállalom, piacfüggők vagyunk –, majd egy kis szusszanás után jött a kemény munka. Nyár volt, úgyhogy szó szerint beleizzadtunk az igyekezetbe.

Imádtuk, de tényleg. Azt, amíg elkészül, azt, amíg tálalunk, és azt az izgalmat, mikor az első kanálnyi étel után lemértük a barátok reakcióját. De nem ez volt benne a legjobb, nem is a győzelem, hanem maga az, hogy megismerjük egymás ízvilágát, ételkultúráját, meg azt, hogy milyenek vagyunk, ha eszünk egy jót vagy rosszat.

Hát, nem. Sőt, a sütőtökkrémlevest sem. Azóta csinálok például aszalt szilvás csirkemellet, mióta a vacsoracsatán találkoztam vele először. Jó kis tudattágító-ismeretbővítő játék ez, tele jó ízű nevetéssel.

Ezért is örültem annak, mikor olvastam a Yummberről. Az Uber után ugyanis végre itt a közösségi étkeztetés, mikor is étterem helyett mások lakására mehetsz enni, persze ott is ugyanúgy, meghatározott áron fizetsz. Én már iszonyú kíváncsi vagyok.

Hát mi ez, ha nem király?

Borítókép forrása: Pixabay