Sorolom is. Ilyenkor mindig az jut eszünkbe, hogy miért, miért van ilyen, olyan, amolyan lábunk? Elárulom nektek, senkinek nincs tökéletes lába, illetve senki sincs megelégedve vele. (Olyan ez, mint a hajtéma: akinek göndör van egyenes kell, stb.). Csak itt, a szerkesztőségben a csajok vagy 20 különböző „problémát” soroltak fel, amivel szembesülnek, ha cipőt vásárolnak. Az én legnagyobb gondom, hogy átlagos a lábméretem (38-as), így sokszor nem kapok cipőt, mert ELFOGY, hiszen ilyen lábmérettel rohangál a legtöbb lány. De ott van a széles lábfejem, amiért nem tudok szép pántos szandálokat vagy szoros cipellőket felhúzni, hiszen elszorítja a lábamat. Mesélhetnék arról is, hogy ebből kifolyólag mindig lelóg a lábujjam a sarukról.
A nagyobb lábú vagy az icipici lábú csajok szintén alig kapnak cipőket, mert 40-es méret fölött és 36-os méret alatt nem gyártanak a csajoknak cipőt. Az is őrjítő, ha a szép vékony, törékeny lábszár egy nagy bohóccipőben ér véget vagy fordítva: a húsos virgácsok egy kis pöcökkel végződnek.
Szép kis lista jött össze, mi minden bajunk lehet a lábainkkal, és még korántsem végeztünk ki minden problémát. Van egy rossz és egy jó hírem. Kezdem a rosszal: ezeken sajnos nem tudunk változtatni, el kell fogadni. A jó hír: tudok pár tippet, ami segíthet túllendülni a lábparákon.

Túl nagynak érzitek a lábméreteteket? Más meg túl kicsinek. Senki nincs megelégedve vele, szóval egyszerűen csak fogadjátok el, ezen tényleg nem lehet változtatni.

„Olyan szép az a pántos saru!” – mondanám én. De hiába, hiszen fent már említettem: ezeket nem nekem találták ki. Éppen ezért megtanultam elengedni azokat a cipellőket, amiket nem tudnék hordani. Már meg se látom őket.

Kísérletezzetek, legyetek bátrak, próbáljatok fel minél több fazont, még azokat is, amire kapásból nemet mondanátok. Higgyétek el, meg fogtok lepődni.