Szögezzük le, hogy beteges macskaimádó vagyok. Nyugi, nincs kiplakátolva minden falam macskákkal, nem macskás bögréből iszom reggelente a kávét, és a csengőhangom sem cicanyávogás. Na jó, a háttérképem az, de ne vesszünk el a részletekben, ez még belefér. Engem is vár otthon egy kis tigris, aki bármikor felderít. Minden egyes mozdulatát sikerült kiismernem, ezért összegyűjtöttem nektek 10 dolgot, amit tuti a ti cicusotok is előszeretettel csinál!  

Kora reggel még csukott szemmel keltek ki az ágyból, de ahogy a nappaliban ülő cicátok felé közeledtek, máris nyávogásra áll a szája, mintha azt mondaná: „Jó reggelt, gazdi.”  

Oké, a köszönés megvolt. Most pedig ahogy a konyha felé veszitek az irányt, és kinyitjátok a hűtőt, cicátok szinte a fénysebességet meghazudtolva terem mellettetek, és várja a jussát. Ellen tudtok neki állni? Naná, hogy nem.

Honnan tudhatjátok, hogy cicátok egy kis törődésre vágyik? Elég egyszerű a dolog. Ha dorombolva dörgölőzik, hempereg a hátán, és akármit csináltok, jön veletek, akkor biztosak lehettek benne, hogy addig nem szabadultok tőle, amíg meg nem simogattátok legalább egyszer. Vagy tizenegyszer.

Ugye ismerős a szitu, amikor szóltok a cicátokhoz, de valahogy elengedi a füle mellett a hallottakat, és rátok sem néz? Ami azt illeti, engem egy kicsit frusztrál is, de hát mit lehet tenni? A macska öntörvényű lény, mindennek úgy kell lennie, hogy ő akarja.

Cicátok rossz fát tett a tűzre, magyarul letépte a függönyt az ablakból, megrágta a telefontöltőt, és még sorolhatnám napfelkeltéig. De valahogy a rosszaságok után – még mielőtt a gazdi észrevenné – szépen kislisszolnak az ajtón, megmentve magukat a közelgő dührohamtól. Nem mondom, hogy nem csinálják jól, de gazdiként kicsit zavar, egy nagyon kicsit.

Azt már megtanultam, hogy a cicáknak mindig az kell, amit nem kaphatnak meg. Még ha barackot esztek, akkor is az kell nekik, pedig úgysem eszik meg. Az már egy más kérdés, ha nem kunyerál, hanem kiszolgálja magát. Az én cicám például a karácsonyi mézeskalácsba falatozott bele, és hajnalban arra kelt a család, hogy ropog a foga alatt a dekorcukor. De legalább ízlett neki.

Azt azért valljuk be, nem kellemes érzés arra kelni reggel, hogy valami büdöset érzel. Tudjátok, hogy a szag okozója a cica lesz, mégis él bennetek egy apró reménysugár, ami azt mondja, lehet, hogy csak kintről jön. Egészen addig, amíg meg nem pillantjátok a sarokban ,guggoló cicát és máris érzitek, hogy ma inkább kihagyjátok a reggelit.

Az igazak álmát alusszátok, és talán álmotokban éppen álmaitok pasija kéri meg a kezeteket, amikor is hirtelen egy egészen közeli dorombolást hallotok. Majd ezt követi, hogy valami szőröset éreztek az arcotokon, felriadtok, és egy világító szempárral találjátok szembe magatokat. Nem, ez nem a baziliszkusz a Harry Potterből, aminek nem szabad a szemébe nézni, különben kővé dermedsz. Csak az édes kis háziállatotok, aki épp törődésre vágyik. Hajnali kettőkor.

Imádjuk a cicákat, de azért kell nekik szabni egy bizonyos határt, hogy mit szabad és mit nem. Mondjuk nem szabad a konyhapulton csücsülni vagy éppen a kanapén feküdni. A probléma ott kezdődik, hogy nem tudjátok nekik megtanítani a fegyelmet. Túl önfejűek ahhoz, hogy szabályokat tartsanak be. Bármilyen módszerhez folyamodhattok, az utolsó szó akkor is az övék lesz.