Székesfehérvár büszkesége a nyaralóövezetéről elhíresült Velencei-tó, ahol pontosan ugyanolyan élményben lehet részünk, mint a Balatonnál. Talán kicsit olcsóbb, meg kevesebben járnak oda. Szóval nem kell egymás szájába ülni az amúgy ingyenes szabadstrandon Agárdon (vagy Gárdonyban). Ez azért elég jó érv ahhoz, hogy meglátogassátok.

Kocsival körülbelül fél óra, tömegközlekedéssel (vagyis az egyetlen volánbusszal, ami arra jár) kicsit több, viszont megéri meglátogatni a leányfalui strandot, mert köztudottan elég messziről járnak oda strandolni az emberek, hogy fürödhessenek pár olyan medencében, ami pont ugyanolyan, mint három másik. De ez mégiscsak a “leányfalui strand”. És persze ott a szépséges Duna-part, mellette meg egy csomó étterem és kávézó meg palacsintázó: szinte már dobják is utánatok a lángost limonádéval.

Nem kell sokat kocsikázni, de még nagyon vonatozni sem azért, hogy szép látvány táruljon elénk. Ha a Margitsziget már kicsit unalmas, de szeretnétek víz közelében lenni, mindenképp látogassatok el az apróköves Duna-partra, ahonnan amúgy komp is jár, szóval Szentendrére is átruccanhattok egy kicsit. Ha tipikus láblógatósok vagytok és pont annyira szeretitek a vizet, mint én (szóval elég nézni és belerakni a lábam bokáig), akkor a Dunának ez a része tökéletes időtöltés számotokra!

Oké, egy tősgyökeres budapestinek valószínűleg már halál unalmas és nincs benne semmi extra. Csak sok fa egy kupacban, körülötte meg folyik valami barna színű víz. De azért ne felejtsük, hogy a Margitszigeten van strand, lehet fagyizni, lehet napozni, van szökőkút, ami még zenél is. Lehet finomakat enni és inni, na meg persze biciklizni. Bár nem hiszem, hogy 40 fokban bárki is biciklizni szeretne, de ha mégis, akkor megteheti!