Nem fogok belőletek fehér kesztyűs úri kisasszonyt csinálni, de azért nem árt, ha képbe kerültök, és ki tudjátok helyesen ejteni e mennyei finomságok nevét.

Őszintén megmondom, ha anyukámnál lobbiztam, hogy csináljon, mindig az s-es, rövid u-s tiramisut kértem. A fagyis pultnál vagy az étteremben pedig már bajban voltam, és csak hebegtem-habogtam, hogy tiramisu vagy tiramiszu. (Tipikus SIM kártya eset) Szerintem sokan vagyunk ezzel így, ezért derüljön hát ki az igazság. Az olasz édesség neve helyesen leírva: tiramisù, helyesen kimondva pedig: tiramiszu. Jól mondtátok eddig is?

Biztos, hogy velem van a baj, de ezt a szót sosem bírtam kimondani, sőt mindig a „lányok az út széléről” jutnak eszembe róla. Persze semmi köze hozzájuk, csak az én elmém borul be ilyenkor. Szóval, a prosciutto olaszul annyit tesz, mint sonka, és leginkább pizzázás alkalmával találkozhatunk vele. Helyesen kimondva: prosuttó.

Mindennap használjuk ezt a szót, azonban általában helytelenül. Nektek nem bántja a fületeket az ekszpresszó? Hát bántsa, mert helyesen: eszpresszó. Ilyen egyszerűen.

Amiért barátságok szakadtak szét és családok mentek tönkre, az örök vita: kecsap, kecsáp vagy kecsöp? Nem tudnám megmondani, hogy én hogyan szoktam mondani, szerintem mindig másképp. A helyes változat viszont a kecsáp, hiszen az angol szó végén az „up” szó szerepel, amit úgy ejtünk, hogy „áp”.

Lazannya, lazannyé, lazannye… Rengeteg változatban terjedt el a beszélt nyelvben, általában rosszul. (A szerkesztőségben sem tudtunk megállapodni.) A lasagne helyesen ejtve azonban: lázánnye