Sokan csak és kizárólag a szerencsének tulajdonítják a boldogságot. Jó helyre kell születni, jó időben. Pénz, csillogás nagy vagyon, kell hozzá. Pedig az életben megélt örömök jelentős részének köze sincs a szerencséhez, a pénzhez még annál is kevesebb.

A mese számtalan pozitív hatása közismert. A mese gyógyít, a mese görcsöket old, megnyugtat és feltölt.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királyi család hatalmas kastélyában, melyet pompás virágokkal borított kert vett körbe. Az egykori királyok és királynék úri palotái nemcsak külsőleg nyújtanak impozáns látványt, hanem történeteik is rabul ejtik látogatóikat.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy messzi királyság, ahol a csodaszép királylányt megmentette egy daliás, szőke herceg a sárkány karmai közül. És hogy mi lett velük? Hát persze hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak. 

A tündérmeséket mindenki szereti, mert szépek, varázslatosak, a történetekben az álmok valóra válnak, és a happy end is garantált. Egy-egy Disney-film megnézése mindenkit kiragad a szürke hétköznapokból. Igen, a szürke hétköznapokból – hiszen az élet valójában egyáltalán nem az, mint amire a porcukros mesék alapján számítottunk. Lássuk, a rajzfilmek hatására milyen téves elvárásokkal vágtunk neki a felnőtt életnek!

Sokan szeretnénk Pán Péterek lenni, hogy tündérport szórjanak ránk, és csak repüljünk el messzire egészen Sohaországig, ahol újabb tündéri barátokkal találkozhatunk és persze gyerekek maradunk. Örökké. De ébresztő, az életben nincs tündérpor, és nem repülünk sehova, de attól még tündérek létezhetnek, nem?

Mint minden lány, gondolom, ti is álmodoztatok már egy sztárpasiról. Elképzeltétek, hogy egyszer egymásba botlotok az utcán, ő első látásra belétek szeret, aztán a következő pillanatban már együtt vonultok a vörös szőnyegen. Egy lány számára ez az álom most teljesült.

Biztosan ti is gondolkoztatok már azon, milyenek lehetnek a mesebeli kunyhók. Képzeljétek, az icipici tündéri faházak már léteznek a valóságban is. Nézzétek csak, milyen cukik!