Mi csajok tudjuk, mindenről beszélhetünk egymással, nincs olyan téma, amihez ne lenne hozzáfűznivalónk. Ez alól pedig a hancúrozás sem kivétel. Tabuk nélkül mesélhetjük el a kínos sztorikat is, amiből őszintén, akad mindenkinek.
Egy el nem kezdődött élet megrázó befejezése a vetélés. Gyakrabban előfordul, mint hinnénk, éppen ezért ilyet átélt nőkkel beszélgettünk, hogy történeteikkel erőt adjanak másoknak.
Az elegáns szállodákban, méregdrága apartmanokban, luxushotelekben eltöltött éjszakákról rengeteg ember álmodozik. A Los Angeles-i Hotel Cecil viszont egy olyan hely, ahol inkább rémálmok születnek: a hely se nem drága, se nem elegáns – de még csak nem is biztonságos. Ismerjétek meg a világ egyik legparább helyszínét, ahol még akkor sem töltenék el egy estét, ha fizetnének érte.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy szex-rabszolgaság kelepcéjébe csak iskolázatlan, mélyszegénységben élő fiatal lányok kerülhetnek.
Kezdetekben a történetek szájhagyomány útján terjedtek, így sokszor változtak, kimaradtak belőlük információk, másokat pedig hozzájuk adtak. Emiatt léteznek olyan történelmi személyek, akik megeshet, nem is létezek, hisz szinte lehetetlen bizonyítani, hogy valóban a köztünk éltek a múltban.
Szerintem volt olyan időszak, amikor szerettem a tejbegrízt, hisz szerettem én mindent, amit meg lehetett enni. Azt viszont egészen biztosan tudom, hogy négy és negyvenéves korom között gyűlöltem. Árvaság szaga, kitaszítottság íze volt akkor is, ha kakaóval, cukorral ízesítettem. Ehetetlen massza, amitől csak fuldokolni lehet. Nem ment le a torkomon sokáig.
Mindenek elött tisztázni szeretném, hogy nem tekintem magam örömlánynak. Nem vagyok fent a rosszlányokon, nem adják a számom kézről kézre és nem vetkőzőm felizgult paliknak legénybúcsún. Amit én nyújtok olyan luxus, amit nem tud akárki megfizetni. Nem bérelek közös kéjlakot másik három lánnyal, és nem adják egymásnak a kilincset a kuncsaftok. Én egy nagyon válogatott és szűk ügyfélkörrel dolgozom. Nincs gyors numera vagy SOS francia.