Valljuk be, lányok, akármennyire is próbálkozunk, az életben sosem leszünk tökéletesek. Nem fogjuk egyből a jó döntést meghozni, először tapasztalnunk kell, hogy aztán a helyes irányba tudjunk elindulni. Ugyanis az élet, ha tetszik, ha nem, a tanulásról szól.

Az egyetemi éveim végéhez közeledve teljesen elönt a felnőtté válás érzése. Ezt az érzést inkább hasonlítanám egy hideg zuhanyhoz, mint egy jó meleg, kellemes habfürdőhöz. Ideje megtenni az első lépéseket a nagybetűs életbe, mondjuk egy igazi munkahely keresésével.

Nőnek lenni talán isteni küldetés. Már a paradicsomban is mi húztuk a rövidebbet, és nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy ez azóta sem változott. És bár hihetetlen erős a tűrőképességünk, az akaratunk és a kitartásunk, ugyanannyira vagyunk érzékenyek és törékenyek, és ugyanannyira szükségünk van a megértésre és együttérzésre, mint amit mi nyújtunk. Pláne akkor, ha bármilyen okból kifolyólag át kell élnünk egy abortuszt.

A legnehezebb időkben a legnagyobb segítség az összefogás és a támogatás. E kettő összetevő az, ami tartja bennünk a lelket és erőt ad ahhoz, hogy végighaladjunk a gyógyuláshoz vezető úton. Így vannak ezzel azok a lányok is, akik evészavarral küzdöttek, és most azoknak szeretnének segíteni, akik még nem gyógyultak ki a betegségből.

Olyan ember nincs, aki ne követne el hibát. Ám az okos ember tanul a hibáiból, a nagyon okos ember meg képes más hibái nyomán is levonni tanulságokat.