Egy pánikroham nagyon ijesztő tud lenni, és sokat segít, ha van mellettünk valaki olyan közben, aki tudja, mi történik, és képes segíteni. Ha ezeket a tippeket megfogadjátok, akár ti is lehettek azok, akik meg tudják nyugtatni azt, aki éppen ilyenen megy keresztül.
Szeptember volt, emlékszem, amikor ültem a padban, és képtelen voltam figyelni a tanárra. A bokám felől megindult két láthatatlan kéz, felkúszott a nadrágomon, a derekamon, majd erőteljesen ránehezedett a mellkasomra. Rohadtul úgy éreztem, hogy valaki bepofátlankodott az intim terembe, és rákönyökölt a vállaimra. Nem tetszett. Nagyon nem tetszett.
Kevés a levegő, gombóc a torokban, kiver a hideg verejték, szürreális minden. Próbálok levegőhöz jutni, de szokatlanul forró, hirtelen abban is kételkedni kezdek, hogy a légcsövem létezik, mert csak egy húscafatnak érzem, ami fekszik bennem. Pánikrohamom van. Megint.