Varrósulink soron következő részében újra a nadrágszárral dolgozunk. Vegyes felhajtás következik, kicsi gép, kicsi kéz.

Nézem az alkotásokat, mennyi forma, szín, hajlás, gondolat. Lélekből született kis csodák ezek, amelyeket egy csapatnyi nő, egy iregszemcsei női közösség alkotott, településük 200 éves templomának réztetejéből.

Igen, fixa ideánk, ha tetszik rögeszménk, vesszőparipánk, hóbortunk, mániánk, szeszélyünk..... hogy annyi tárgy vesz már körül minket, egyetlen darabbal se kell többet vásárolnunk. Semmit. Csereberével vagy a saját tulajdonban lévő tárgyak újragondolásával évekig kihúzhatnánk anélkül, hogy ÚJ terméket kellene vennünk. Új kütyüt, még egy noteszt, új kanapét.... Most egy diy ötletet mutatunk, nem kell hozzá más csak papír, ragasztó és festék. Fogadjunk, hogy van otthon. Ha nincs, akkor van a szomszédnak, a tesódnak a barátnak.... aki akár szívesen elcseréli veled valami másra a szükséges kellékeket.

Amikor én az enyémet vettem, anno 15 évvel ezelőtt, az eladó a szakboltban azt javasolta, hogy arra nagyon figyeljek, hogy a talp fémből legyen.

Varrósuli sorozatunk harmadik részében beavatunk benneteket a bűvös jelzések világába, mert nagyon nagyon hasznos tudomány, ha tudod hogyan kezeld, mosd, vasald.... egyáltalán moshatod e a ruhádat vagy más eljárásra van szükség.

Új sorozatot indítunk oldalunkon, melyben partnerként a K3 Sewing Studio Blog tulajdonosa, Sármezei Kriszta segít nekünk, hogy hétről hétre át tudjunk adni nektek varrással, alkotással kapcsolatos tudnivalókat, tippeket. Fogadjátok szeretettel a Varrósulit és Krisztát.

Bármit megalkotnak mégpedig örömmel,ami nem csoda, mert az elképzelés és az alkotás között nálunk nincs korlát.

Előbb utóbb eljutunk oda, hogy félretoljuk a készen vehető kincseket és felértékelődik az, amit saját kézzel készíthetünk. Most egy olyan technikát mutatunk, amely akár családi szimbólum is lehet. Anya-lánya, vagy testvérek közös ékszere.