Annyiféle diéta közül választhatunk, és annyiféle tilalom, szabály özönlik felénk, hogy egy idő után már elbizonytalanodunk, jól eszünk-e, jót eszünk-e, és már se a tükörnek, se a mérlegnek nem hiszünk. Pedig biztosan vissza tudtok emlékezni az életetekben egy olyan szakaszra, mikor elégedettek voltatok, ettetek, ha éhesek voltatok, abbahagytátok, ha már nem voltatok azok. Aztán a tilalmak ezt felborították.

Programotok van estére, de éhesek vagytok? Sebaj, jól bevacsiztok, majd azon kapjátok magatokat, hogy elment a kedvetek a kimozdulástól. Ólmos fáradtság telepszik rátok, ásítoztok, és még soha nem volt ilyen csábító az ágy. Tiszta sor, ez bizony KAJAKÓMA.

Sorban állás, nézelődés, mi a menü, fúj, ez tegnap is volt, de híg, anyué jobb, ott egy tócsa, ki fog elcsúszni, hozzál kenyeret, hol van a só, nem bírom megenni, rossz a szaga, végre piskótakocka, ne dobálj kenyérgalacsinnal, megeszed vagy megehetem, jól van, menjünk órára. Tipikus, átlagos ebédidő a múltból. Vagy ti máshogyan emlékeztek rá?