Andrissal kislány koromban találkoztam először. Ő volt az egyetlen rajtam kívül, akin láttam hallókészüléket, és kíváncsian figyeltem őt. A nyakában lógott egy kis paksaméta képekkel. Emlékszem a mozdulatokra, ahogyan a szülei lehajolnak hozzá, és forgatják a képecskéket, mutatnak neki néhányat. Andrisnak ez mindig jelentett valamit. Nem véletlenül, hiszen ő képekkel kommunikál. Autista.