Biztosra veszem, hogy a ti életetekben is vannak – vagy legalábbis voltak – lekvárfiúk. Hogy kik ők? Azok a pasik, akik olyanok, mint a lekvár. Ott állnak a polcon, aztán ha néha megkívánod őket, kicsit majszolsz belőlük, majd újra visszateszed őket.

A takarékoskodás nekem olyan, mintha szárnyak nélkül kellene repülnöm. Egyszerűen nem megy. Próbálkozom, nekilendülök, földre huppanok. Hitem pedig van hozzá, meg szemem, mert azt látom, másnak megy is a dolog.

A kamrapolcon sorakozó lekvároknál már csak egy néz ki jobban, ha a kamrapolcon sorakozó lekvárok jól is néznek ki. Felragasztható etikett helyett az üveg nyakára köthető címkét rajzoltam nektek – abból is három különböző változatot, hogy még csinosabb legyen a sor. Mert ne csak a gyomrotokat, hanem a szemeteket is kényeztessétek.