Ha néhány évvel ezelőtt valaki kísértetes sztorikkal állt elő, azonnal legyintettem - nem hiszek a szellemekben. Ma már más a véleményem a túlvilági dolgokról.

Mindig is vonzottak az elhagyatott helyek, a kopottas falak, lepergő festéklemezek, az ősi hangulat. A titkok, hogy vajon mit rejthet egy hely, ami már évek óta lakatlanul áll. Ki szerette, ki utálta, ki sírt a sarokban, és ki sétált végig a folyosókon. Valószínűleg a hozzám hasonló beállítottságú emberek miatt született meg a Szellemvárosok blog, amit Hajner Gyula és Bozó Zsolt visz. Velük beszélgettem.