Kaméleont befogadni az otthonotokba olyan, mint egy szeretetgombócot befogadni a szívetekbe. Aki egyszer belevág a kamizásba, azt beszippantja a kaméleon-imádat, akár akarja, akár nem. Mint engem is.

Nem is hinnétek, mennyi aggodalommal jár egy kaméleon tartása. Iszik eleget? Eszik eleget? Kakilt? Beesett a szeme? Mozog eleget? Ezt az állatot bizony néha noszogatni kell, hogy mindezt csinálja, és ellenőrizni, figyelni kell, hogy minden egyensúlyban van-e nála. Arról nem is beszélve, hogy milyen az, amikor elbújik!

Az állattartással mindig úgy voltam, mint annak idején az orrpiercinggel. Akartam, akartam, de mikor megláttam, hogy minden második embernek az van, aki szembejön velem, elment tőle a kedvem. Cuki a macska, cuki a kutya, de legyen inkább valami más. Végül lett is. Egy kaméleonom.