Amióta csak megjelentek hazánkban, én magam is - az eredeti cikk írójával, Mengyán Eszterrel együtt - turkálóban vásároltam. Mondhatnám, hogy az első perctől kezdve környezettudatos okok miatt választottam a ruhabeszerzés ezen forrását, de nem lenne igaz.

Egyszerű: bekapcsoljuk a számítógépet vagy a mobiltelefont, megnyitjuk a böngészőt és beírjuk azt, amiről többet szeretnénk megtudni. Vagyis amiről mindent szeretnénk megtudni, és annak az ellenkezőjét is. Mit higgyünk el ebből a korlátlan információhalmazból?

Veletek is előfordult már, hogy felnéztetek egy webshopba, hogy vegyetek egy-két apróságot, a végén pedig majdnem tripla annyit költöttetek, mint terveztétek? Erről nem ti tehettek, az online boltok ugyanis sokszor észrevétlen trükkökkel vesznek rá arra, hogy többet vásároljatok.

Emlékeztek még, mi volt a kedvenc gyerekkori játékotok? Lehet, hogy még mindig a padláson, a tárolóban vagy a pincében ücsörög? Az enyém biztosan. Amikor 12 évesen már elég „felnőttnek” éreztük magunkat, hogy elbúcsúzzunk a játékainktól, elraktuk őket, mert biztosak voltunk benne, hogy a szüleink unokái majd szívesen játszanak velük. Erre eddig nem került sor. A szerkesztőségben kíváncsiak lettünk, mivel játszanak a mai gyerkőcök, ezért megkértünk néhány ismerős gyereket, mutassák meg a kedvenc játékaikat.

Antik szekrénysor, a kedvenc boltunk legújabb kollekciója, egy kiló kenyér, de akár a legolcsóbb telefontokok a tengerentúlról is elérhetőek akár néhány kattintással otthonról a nappalinkból.