A Hold a nő, a nőiség szimbóluma, feltételezések szerint nem létezhetne élet bolygónkon, ha „véletlenül” nem szegődött volna kísérőként mellénk.

Nem követtem én még gyerekként a trendet, akkor jobban érdekelt az, hogy egy csomag szotyi kijön-e még a zsebpénzemből, mint az, hogy milyen gönc lóg rajtam. Mégis, 10 évesen, mikor berobbant a köztudatba a holdjáró cipő, nekem volt először a kortársaim között.

A szülői ház pincéje rég elfeledett kincseket rejt. Időről időre lemegyek oda, abban reménykedve, hogy az évekkel ezelőtt bedobozolt ruhák között találok valamit. Bármit, ami ismét divatba jött, és arra vár, hogy kiszabadítsam a kartondobozok fogságából, hogy aztán új értelmet kaphasson egy teljesen új ruhatárban. Egy kísérletező felnőtt ruhatárában, ahol helye van a régi holmiknak – és a legfrissebb trendekből valóknak is. Merthogy e kettő között sokszor nincs is túl nagy különbség.