A cikk címe egy 2014-es TedTalkból vett idézet, amelyben Stella Young, egy kerekes székes nő beszél arról, mennyire megnehezíti az életét, hogy folyamatosan motivációs beszédeket várnak tőle. A videó régi, a téma még mindig aktuális.

Régóta követem már a #ToyLikeMe munkásságát, egészen egyszerűen azért, mert amit ők csinálnak, az példaértékű. Szeretek elmélázni a játékaikon, mert ők például simán legyártanák a kerekesszékes babát vagy egy Barbie babát hallókészülékkel. Mert érzékenyíteni már gyerekkortól lehet. 

A fogyatékossággal élők végre egyre inkább köztünk vannak. Megtalálták a hangjukat, kiléptek a reflektorfénybe, és megmutatják magukat, az életüket, a hétköznapjaikat. Érdemes követnetek őket az Instagramon, hiszen életrevalóságuk inspiráció lehet számotokra. Ráadásul sokuk nemcsak aktivista, hanem számos közös érdeklődési területük is van: tánc, divat, modellkedés. Íme pár követendő példa!

Nemrég elém került az Autizmus Live blog egy posztja, ami eléggé felkavart. A blogot egyébként egy anyuka írja, aki kettő gyerekt nevel, Zalánt és Leventét, akik érintettek az autizmusban. Az ő életüket tárja elénk posztról posztra.

Amikor Eszter, a főszerkesztőnk megtudta, hogy van jogosítványom, úgy képzelem, egy kósza izgalomhullám suhanhatott végig a szerkesztőségen, mert kisvártatva jött is egy válaszmail, hogy nem írnám-e meg ezt a sztorit, mert a csajok nagyon kíváncsiak, hogyan lehet vezetni hallássérülten és mozgássérült bal kézzel. Na, ez be is indította nálam a nosztalgiázást, és úgy, de úgy szerettem volna megint tizennyolc éves lenni.