A pénz megtakarításának egyik feltétele, hogy az időnket is jól osztjuk be. Ehhez személyre szabott jó tanácsot senkinek se tudnék adni, hiszen annyira eltérő élethelyzetekben lehetünk: ami beválik nekem, az nem biztos, hogy egy három műszakban dolgozó, 3 gyerekes anyukának is pont oké, de az se biztos, hogy rálelnék a szuper megoldásra valaki más számára, aki meg kényszer túlórázik heti háromszor, mert ha nem, kirúgja a főnöke.
Amikor eldöntöttem, hogy létrehozom ezt a blogot, egy valamit egészen biztosan tudtam: írni fogok a papírpoharas, névre keresztelt, elviteles kávékról. Nem írom le az üzletlánc nevét, szerintem mindannyian tudjátok, miről beszélek.
Azok voltak csak a kemény évek. Ismerem azokat jól. Lehet, hogy sokan, akik éppen most olvastok, hasonló cipőben jártok, és fel is szisszentek: mert ti is tudjátok, a nincsből nem lehet megtakarítani. Akinek nincs tartaléka, az nem tud OKOSAN vásárolni – vagyis nem tud akciókat kihasználni, hiszen nincs tőkéje az okos vásárláshoz. Az nem tud pénzt csinálni pénzből.
Semmilyen pénzügyi nevelést nem kaptam. Intézetben nőttem fel, ahol erre se lehetőség, se igény nem volt.