Ahogy Budapest legforgalmasabb útvonalain elhaladtok munkába vagy iskolába, minimum 10 óriásplakát és citylight hirdeti, hogy most azonnal vennetek kell egy új ruhát a Mangóban, a H&M-ben, a Zarában - a divatvilág gyorsétteremjeiben -, mert must have az idei szezonban. Egészen pontosan 8 + 1 jó okunk van arra, hogy ne adjátok be a derekatokat!

Egyre több hazai márka törekszik a fenntartható, etikus működésre, vagy új szereplőként eleve ebben a szellemben lép a piacra. A magukat fenntarthatónak valló magyar dizájnermárkák legtöbbje viszont nem rendelkezik olyan független tanúsítvánnyal, amely garantálná a valóban társadalmilag felelős gyártást, a jobb munkakörülményeket.

Mérgező anyagoktól, vegyszerektől felhabzott indiai folyókat nézek a monitoromon. India és Banglades határán álló hatalmas vágóhidakat. Lehetetlen körülmények között robotoló munkásokat egy indiai ruhagyárban. Divatrajongóként, vásárlóként, de még talán hobbivarrónőként is azt gondoljuk, hogy ruhát készíteni nem a világ legveszedelmesebb dolga. Azok a német és angol dokumentumfilmek, amelyeket az elmúlt hónapokban néztem végig, mind rácáfolnak erre. Megmutatják a divat flitteres, kristályokkal, gyöngyökkel kivarrt felszíne mögött álló gépezet mocskát.