„Jól vagyok” – (Hajnali nemalvós egyperces a látszat csevegésekről)
Összefutunk a parkolóban. “Á, szia! Hogy vagytok?” “Jól. “Utálom ezt a kérdést. Annyira semmitmondó. Annyira személy és jellegtelen. Persze én is ugyanezt a kérdést teszem fel – írja Rózsa, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Tóth Rózsa cikkét olvashatjátok.
„Milyen enyhe őszünk van! Remélem, hétvégén is sütni fog a Nap!”, „Mik a terveitek karácsonyra? Pulykát esztek? Halászlevet? Aha, mi is!”, „Csinos a cipőd! Hol vetted? Én is hasonlót keresek…” Ezek csupa olyan felszínes beszélgetések, amik különösebben nem is érdekesek, nem gondolkodtatnak el minket, nem is tesznek boldoggá, mégis, a legtöbb diskurzusunk ilyenekből áll.