Már korábban is írtam nektek arról, hogy nagyon sokáig elég erős szorongástól szenvedtem – lefekvés előtt minden este sorra vettem, hogy mi rossz történhet velem az éjszaka, másnap, következő héten, vagy úgy egyébként – és elég széles volt a paletta, a terrortámadástól kezdve a lakástűzig minden terítéken volt. Ezért biztos nem meglepő senkinek, hogy a szorongással évekig krónikus aggódás is együtt járt, ami nem könnyítette meg az életemet. Főleg azért nem, mert nem aggódtam mindenért, csak egyvalamire koncentráltam, de arra addig, amíg sokszor már aludni sem tudtam: az autóbalesetekre. Konkrétabban arra, hogy valaki, akit szeretek, autóbalesetben fog meghalni.

Mi, csajok állandóan parázunk valamin, egy jó nagy túlzással aggódás az egész napunk. A para már reggel elkezdődik, és egészen lefekvésig kitart.