1918-ban megjelent egy cikk, amit az Earnshaw’s Infants’ Department publikált: mivel a rózsaszín a vörösből lett, ezért ez a fiúké. Ennek oka pedig az, hogy ez a szín határozottabb és erősebb, mint a kék, ami inkább finomságot és kecsességet sugall. Tíz évvel később arról írtak, megkérdezték az embereket Amerikában, és olyan különbözőek voltak a vélemények erről a helyzetről, hogy még a mindenben határozott nagyhatalom sem tudta eldönteni ezt a kérdést.
A második világháború után
Az 1950-es, 1960-as évek tele vannak pink pillanatokkal. Kezdve Jackie Kennedy rózsaszín Chanel kosztümjével és folytatva Marilyn Monroe pánt nélküli ruhájával a Gentlemen Prefer Blondesban.
Egy történész és író szerint a színek közti határvonal egyértelműen az 1980-as években rajzolódik ki. Két okát látja ennek. Az egyik az, hogy az anyák már a szülés előtt tudták, milyen nemű lesz a baba. A hatalmas izgatottságban a szülők természetesen egyből vásárlásba kezdenek, és a nemekre jellemző színeket válogatják ki. A másik ok pedig az, hogy mivel az anyák azt szerették volna, hogy lányaik tetsszenek a fiúknak, ezért melegebb színekbe kezdték öltöztetni őket. Rózsaszín, csipke, hosszú haj és ápolt külső. Azért valljuk be, a kék és a csipke együtt még most is érdekesen nézne ki, ez valószínűleg akkor sem volt máshogy.
Mostani szemmel nézve eszünkbe sem jutna egy lányt kékbe öltöztetni csecsemőként, egy fiút pedig rózsaszínbe. Mondjuk azért mindig lesznek olyanok, akik a kéket viselő kisfúról megkérdezik, hogy lány-e.
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
