Nem mindenkinek adatik meg, hogy megtapasztalja, milyen magasabb rendű életet élni, azonban mindenkinek ott van a lehetőség a kezében, hogy elinduljon a törekvés útján. 

A magasabb rendű élet nem a gőg, a kivagyiság oldaláról értendő, ezek nem az ego magasságai, hanem az az emelkedett tudat, amikor az adás, az önzetlenség, a másokért tevés lengi át tetteinket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hibátlan az ember, csupán az erkölcsös cselekvés személyiségének meghatározójává válik. Továbbá arról is szól, hogy az ösztöneinken túllépve az emberi lét méltóságához is eljussunk, értékeljük az életet, ezáltal önmagunkat és embertársainkat.

A nemesi létet persze nem mindenki képes jól kezelni. Az ezzel járó körülményeket, előírásokat, szabályokat az elődök feladata átadni az utókor számára, de ha a szülők sem tudnak élni a lehetőségeikkel, ha a magas hullámokon sodródnak és csak élvezik a lendületet, akkor abból nagy zuhanás lesz. Ha nem tartod meg magad a hullámon, maga alá nyom. 

Megannyi történetet hallunk, amikor a hírnév visszaütött, amikor az egyén nem tudta kezelni a sok figyelmet, nem élt vele, hanem önpusztításra használta. Rajtunk, embereken múlik, hogyan irányítjuk ezeket az energiákat: felfelé haladunk, amihez az erőt magunkból elő kell hozni, vagy belezavarodunk, mert nem tudjuk, hogyan kezeljük a helyzetet.

Forrás:

istock

Biztosan nehéz lehet gyermekkortól kezdve megfelelni a sok elvárásnak, amit a nemes vagy híres család támaszt a kicsivel szemben. Jónak, szépnek, illedelmesnek kell lenni. Ettől szerintem a hétköznapi családok gyermekei is szenvednek! Vagyis, mi, ti, pont TI. Hogy ezek vélt vagy valós elvárások, valóban kívülről vagy önmagatokból fakadnak, a ti dolgotok rájönni. Szerintem a lényeg, hogy lélekben kell nemesnek lenni.