Azt hiszem, Az oroszlánkirály után mindannyian örökre szívünkbe zártuk az oroszlánokat. A nagyokban van valami méltóságteljes, valami fenséges, vérbeli uralkodóhoz illő tartás, a kicsik meg egyszerűen tündéri mini szőrgombócok. A gyöngyösi állatkertben testközelből találkozhattam a picikkel, ott ugyanis rendszeresen születnek oroszlánkölykök, és mindig özönlenek a látogatók, amikor simogatni lehet a bébiket. Elképesztően puhák, legszívesebben egész nap csak gyömöszöltem volna őket – amit akár meg is tehettem volna, olyan nyugodtan feküdtek, hangjukat se lehetett hallani.
Nem úgy annak a kisoroszlánnak, aki éppen az imádni való bömbölésétől vált internetes sztárrá. Olyasmi hangot hallat, mintha egy szőrcsomót készülne felöklendezni, de ez igenis egy bömbölés… legalábbis egy határozott próbálkozás. Elsőre nem is rossz, ugye?
