Valószínű már rájöttetek: rendetlen vagyok. Még mielőtt belemennék azokba a párkapcsolati kalandokba, amelyet ez a tulajdonságom szül, fontosnak érzek tisztázni valamit. Ez a cikk nem azért született, mert én nem ápolok jó viszonyt a tisztasággal. A rendetlenséget nem a szüleimtől tanultam. (És anyukám nem állt mellettem fakanállal, amikor ezt leírtam.)
Az a fura helyzet van nálam, hogy a szüleim „rendes” emberek. Anyukám tisztaság- és rendmániás, és bizony van, hogy apa porszívózik és mos fel (magától). A takarítós gént meg is kaptam, takarítok, a kosz zavar. A rendetlenség kevésbé, illetve huzamosabb idő elteltével már én sem bírom nézni a szanaszét heverő vagy a szekrénybe begyűrt ruhákat. De van valakim, akit a rendetlenség már azelőtt zavar, mielőtt megtörténne.
A gonosz manó, aki folyton követ
Követ, és nem hagyja abba: „pakold már el!”, „nem igaz, hogy nem zavar!”. Sokszor hallom ezeket a mondatokat a pasitól, akivel megosztom az életemet. Nem vagyok egy flegma típus, meg amúgy sem intézném el a „problémát” a következő mondattal: „Ha nem tetszik, el lehet menni!”. Ne menjen el, barátkozzon meg a gondolattal, ha velem szerződik, az apróbetűs részben ott a kis záradék: lesz, amikor neki kell majd utánam elpakolnia. Ez a csomaggal együtt jár. Én is kapok csomagot, de erről majd máskor…
A gonosz manóból gondoskodó pasi lett
Ahogy teltek az évek, egyre ritkábban hallottam a „pakoldmárel”-t. Történhetett volna így is, de nem így történt. Ahogy teltek az évek, úgy gyűltek a rendmániás pasi–rendetlen csaj sztorik. Van, hogy elpakolok, rendet rakok, olyankor mindig nagyon boldog, büszke rám. De a rend addig tart, amíg nem kell eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Ezzel együtt pedig nem csak azt kapja, hogy újra kupi lesz, mellé egy jó nagy adag hisztit is, hogy nincs mit felvennem.
Mára odáig jutottunk, hogy ezzel a rendes-rendetlen tulajdonságunkkal tudjuk a másikat a leginkább felbosszantani. De annyira, hogy belőlem kijön az erős, független, „nekem te ne!”-nő.
– Nem akarod összeszedni a ruháidat az ágyról?
– Nem!
– Miért nem?
– Ha piszkálsz vele, csak azért sem fogom elpakolni. Nekem te ne mondd meg, hogy mit csináljak!
Majd amelyikünk épp „rendesebb” kedvében van, elpakol. Sejthetitek, győz a rendmánia, többször pakol el ő, mint én. Ilyenkor mindig piros pontot kap. Sok van már neki. Rekorder.
Gardróbrendezés 5 lépésben
Minden tavasszal és ősszel eljött az ideje annak is, hogy előszedjük vastagabb ruháinkat, amiket már tavaly óta nem láttunk. Így megeshet, hogy egyes darabokat nem szeretünk már annyira, elkoptak, kinyúltak, vagy csak épp kimentek a divatból.
Ide kattintva megtudhatjátok, hogyan rendezzétek át a gardróbotokat 5 lépésben.
És hogy én miért nem vagyok rendszerető?
Nos, próbálkozom vele. Csak minden nap fel kell öltözni, tudjátok. Van egy szemléletem, miszerint nem tudjuk megváltoztatni a másik embert. Sosem kértem, hogy ne mondja, hogy tegyek rendet, sosem kérek másokat, hogy változzanak meg. Próbálom őket elfogadni, ha nem megy, továbbállok.
Van, akit nem könnyű elfogadni – ilyen vagyok én. És van, akiért érdemes tűrni, kompromisszumokat kötni, néha-néha rendet tenni – ilyen az én rendmániás pasim.
