Mia Farrow, Suzy Parker igen, de a legnagyobb bánatára Jackie Kennedy sosem került a kezei közé. A geometrikus bubifrizura és az ötpontos hajvágás kitalálója édesanyjának köszönheti, hogy fodrász lett, de végül saját szorgalma, eltökéltsége és megalkuvást nem tűrő természete repítette a csúcsig. Az önéletrajzi könyvéből megannyi izgalmas részlet derült ki Vidal Sassoon sztárfodrászról.
Amikor elkezdtem olvasni Vidal Sassoon önéletrajzát, olyan címszavakon kívül semmit sem tudtam róla, mint a bubifrizura vagy a „Wash and Go”, pedig a 20. század egyik legnagyobb zsenijéről van szó. Két évvel a halála előtt, 2010-ben jelent meg önéletrajza, amelyet az Alexandra Kiadó magyarul is megjelentetett Vidal – Az önéletrajz címmel. Ez az öntörvényű, a szabályokra és előírásokra fittyet hányó férfi lázadó focista lett volna, ha nincs mellette imádott édesanyja. Mert bizony „vannak dolgok, amiket csak egy anya tudhat”. Élete első munkahelyén – egy gyárban, ahol a légierő számára készítettek kesztyűket – már ollóval dolgozott. Később ez az eszköz lett ujjai meghosszabbítása.
Már tanulóévei kezdetén belefáradt mindenbe, amit akkor a frizura jelentett: a vastag lakkrétegbe, a kőkemény berakásokba, amik „megfosztották a viselésükre kárhoztatott nőket minden szexualitásuktól és vonzerejüktől”. Viszont tudta, ahhoz, hogy megalkossa a fejében élő álomfrizurát és művészi szintre emelje a fodrászatot, rengeteget kell tanulnia.
26 évesen nyitotta élete első szalonját, miután már megjárta a csatamezőt az első arab–izraeli háborúban. Szenvedélyesen ragaszkodott a víziójához, hogy megváltoztatja a frizurákat. Amíg be nem futott, ő volt az őrült fodrász, akinél nem lehetett tupíroztatni, tépni, lakkozni. Aztán egyszer csak az őrültből zseni lett – ehhez azonban kellett neki jó néhány év és három nő, akik így vagy úgy, de segítettek neki. Vagy azért, mert maguk is lázadók voltak, vagy azért, mert szépségük aláhúzta azt, amit Vidal Sassoon megálmodott.
Mary Quant
Az ötvenes évek végén a fiatalok fellázadtak a múlt és a hagyományok ellen az egész világon. Nem akartak olyanok lenni, mint a szüleik. Nagy-Britanniában volt talán a leghangosabb a dühöngő fiatalság, amelynek vezetői művészek, zenészek és divattervezők voltak. Mary Quant az egész világot felrázta a miniszoknya elterjesztésével, de nemcsak a szoknya lett rövidke nála, hanem a haja is. Sassoon így idézi fel könyvében az első találkozást a parányi nővel, aki nem lehetett több negyvenöt kilónál.
„Elbűvölő arca volt, tökéletes csontozata, és nagyon kedves, gyengéd modora. Amikor megkérdeztem, milyen frizurát szeretne, csak ennyit mondott:
– Önre bízom. Ön tudja, mit kell tennie.
Pompás, fényes, sötét haja volt. Hátul feljebb nyírtam bubifrizuráját, elöl pedig hagytam, hogy dinamikusan előrehulljon. Aztán a frufrujának kezdtem neki, hosszúra hagytam, hogy épphogy kilásson alóla. Olyan izgatott voltam, hogy Mary haját vághatom! Ám a kegyelemdöfést nem az adta meg, amit reméltem. Szokásomhoz híven körültáncoltam a székét, egyik kezemben ollóval, a másikban fésűvel, amikor véletlenül megböktem a fülét az ollómmal. Vérezni kezdett. Alexander odahajolt, és szarkasztikusan annyit kérdezett:
– Ezért pluszt számol fel?
Miközben papír zsebkendővel elállítottuk a vérzést, Mary megkérdezte, hogy elvállalnám-e a következő bemutatóját.”
Nancy Kwan
Bár karrierje kezdete óta tudta, mit szeretne, saját bevallása szerint csak 1963-ban érte el azt a fordulópontot, amire a kezdetek kezdete óta várt. Akkor teremtette meg A Frizurát, amelyről már nemcsak ő tudta, hogy forradalmi, hanem az egész világ felfigyelt rá. Kellett ehhez egy csodaszép, éppen felkapott, tökéletes arcú színésznő is, amilyenről Sassoon mindig is álmodott. „Megláttam Nancyt, és földbe gyökerezett a lábam. Még sosem láttam ilyen tökéletesen gyönyörű arcot, melyet fénylő, hollófekete hajsátor keretezett, és azt hiszem, legalább fél percig csak bámultam” – írja önéletrajzi könyvében. Nem értette, hogyan beszélték rá a színésznőt arra, hogy megszabaduljon egy méter hajtól, de onnantól kezdve, hogy a kezébe vette, nem volt kérdés, hogy csoda történik.
„Minden fodrászt felhívtam az emeletre, hogy megnézzék a frizurát. Tapintani lehetett az izgalmat. Rogernek is mondtam előző este, hogy Nancy jön ma be, és ő is átugrott a Grosvenor House-ból. Abban a pillanatban, ahogy szemrevételezte Nancy haját, a nyakamba ugrott. Ránéztem, és láttam, hogy széles mosoly sugárzik az arcán. Azonnal tudtam, hogy valami nagyon különleges dolog történik. (…) Ő csak nézte magát a tükörben, és a fejét rázta. Nem tudtam, tetszik-e neki vagy sem, de a csontjaimban éreztem, hogy ha egyszer Terence lefotózza, és nyomtatásban örökíti meg, ez lehet a klasszikus bubifrizura – mindörökre. És pontosan így is történt.”
Grace Coddington
Igen, igen, a Vogue egyik legismertebb stylistja, akit még azok is ismernek lángvörös, szénabála frizurájáról, akiknek nem sok közük van a divathoz, valamikor modellként kezdte pályafutását. Vidal kivételes szépségnek írta le, akiben rengeteg lehetőséget látott, de csak egyet szeretett volna megvalósítani rajta: a nem sokkal korábban kikísérletezett ötpontos hajvágást.
„Magasan ülő arccsontja tökéletes volt a súlyos frufruhoz, mely egészen a fülcimpáig lekanyarodott, itt alkotva meg az első két pontot, majd a három hátsó csúcs a természetes hajvonalát követve született meg. Eltökéltem, hogy egészében véve is olyan megjelenést varázsolok, amilyet még senki sem látott. (…)
Clare az egyik képnek két oldalt is adott a Vogue-ban – a teljes közepét. Az ötpontos vágás pedig Grace Coddingtont a nemzetközi modellek közé repítette. Nagyon büszke pillanat volt. Még mindig a valaha általam megalkotott legjobb frizurának tartom – a geometrikus fazon legtisztább, legklasszikusabb formájában. Tízévnyi keresgélés, tapogatózás és szárnypróbálgatás után jutottam el idáig.”
Még több izgalmas történetet Vidal Sassoon életéről és a hajvágás történetéről a Vidal Sassoon: Vidal – Az önéletrajz című könyvben olvashattok.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
