A testünkön kívül a nevünk az, ami jó esetben életünk végéig velünk marad. Nem mindegy hát, milyen nevet adunk a születendő kicsinek, hiszen neki azzal kell léteznie. Azon a néven ismeri meg a világ.
Azt a nevet ismeri meg a közvetlen környezete is, és bizony van olyan, hogy valaki egész életében magyarázkodik, ismétli újra és újra a nevét. Van olyan, hogy első hallásra meg se értik, állandóan eltévesztik, rosszul írják vagy értetlenül merednek rá: „Téged tényleg ÍGY hívnak????”
Én szeretném azt hinni, hogy a 4 gyerekem a legmegfelelőbb nevet kapta, és ajándékként, szép szülői pecsétként értékelik azt, nem pedig teherként.
A három fiamat nagyon fiatalon szültem, 22 évesen már háromgyerekes anyuka voltam és nem sokat tudtam a névválasztás szempontjairól, inkább csak éreztem, hogy a névválasztás nagyon fontos, és elsősorban nem magamnak, hanem a gyerekemnek választok. Mert az első igaz döntés vele kapcsolatban éppen a név.
Én tiszta, könnyen kiejthető, nem túl általános, de azért ismert, nem ciki, nem CSÚFOLHATÓ nevekben gondolkodtam. És fontos volt az is, hogy magyar neveket adjak. Pusztán csak azért mert vannak szép nevek a magyar utónevek között. Szépen csengő, akár bátor tetteket idéző, múltat is őrző, de nem abban taposó tiszta nevek. Így lettek a fiaim CSABA, LEVENTE és CSANÁD. Később örültem aztán az első és a harmadik monogramegyezésnek is. Akinek sok gyereke van, az érti miért olyan jó az örökölt holmiknál, a megspórolt feladat… például nem kell újra hímezni a tornazsákokat.
Nagyon szerettem volna azért kislányt, és minden várandósságnál voltak reménybeli, tartalék lánynevek, a CSENGE lett volna befutó nálam, de aztán a családban más valaki hamarabb szült kislányt: elcsenték előlem a Csengét.
Így, amikor kiderült, a negyedik baba nagy valószínűség szerint lány lesz, egy kicsit toporogtam. Egy szem lány, nem szerettem volna tucat nevet, de passzoljon a vezetéknévhez is, aztán ne kelljen állandóan kijavítania a másikat bemutatkozás után(na ez nem sikerült), legyen egy kicsit meghökkentő, de ne legyen gúnyolódásra alkalmas. Legyen szép. Lágy, nőies, minden életkorban illő.
Nem találtam megfelelőt. Végül a legnagyobb fiam talált kincsre. A fiaim nagyon szerettek olvasni, akkoriban a magyar mondák voltak épp soron, és Lipták Gábor mondakötetében lelte a HELKA nevet. Egy balatoni tündér nevét.
Telitalálat volt, úgy ahogy volt, hiszen a Balaton partján, ahhoz nagyon közeli településen éltünk, és tetszett a tündérgondolat. A név és mögötte rejlő titokzatos, szépséges, szerelmes történet is. Az erő, a névben rejlő misztikum. Ma már boldog vagyok, hogy máshol cseng a Csenge, úgyis túl trendi lett. De Helkából kevés akad.
Nekem az egyetlen. A legszebb a Helka, a legszebb Helkanap.
