A mai világ fiataljai, ha egyáltalán van idejük rá, egyre inkább fordulnak a szellemi munkák felé, és választanak olyan hobbit, mint a zene vagy a nyelvtanulás. Vannak, akik olyan munkákat tanulnak ki, pusztán szórakozásból, mint a fodrászat vagy a körömkészítés, de valljuk be, vannak olyan hobbik, amelyeket ma már nagyon kevés ember végez.

Ki ne kapott volna a szüleitől, nagyszüleitől horgolt asztal- vagy ágyterítőt, valamilyen fali díszt vagy akár táskát? Mindenkinek lapulhat a fiókban egy-két ilyen ereklye, amiket már dísznek sem teszünk ki, a horgolás mikéntjéről, pedig már valóban fogalmunk sincs.

Ugyan ebbe a kategóriába sorolható a többi kézimunka is, amelyet elődeink még előszeretettel végeztek. Nagymamáinknál mindig akadt egy-két tű és fonal, miközben hallgatta a rádiót, vagy épp a fekete-fehér televízió adását nézte. A keresztszemes hímzés, a pelenkaöltés és a gobelin ma már szinte elfeledett fogalmaknak számítanak.

Forrás: Pexels

Sokunk padlásáról, pincéjéből vagy szekrényének hátuljából kerülhetett elő régen elfelejtett bélyeg-, fénykép- vagy szalvétagyűjtemény. Ezeket még 20-30 évvel ezelőtt szenvedélyesen gyűjtötték, hogy megőrizzék őket az utókornak. Ma már ezen termékek gyártása is tömegesen zajlik, egy szalvétát már nem rak el senki emlékbe, és fényképet is csak igen ritkán nyomtatunk ki. A digitális térben már minden elérhető. A bélyeggyűjtés hagyománya pedig valószínűleg a bélyegek drágulásához, és a kézzel írott levelek szinte végleges eltűnéséhez vezethető vissza.

Talán az egyetlen, még most is sok helyen fellelhető elfoglaltság a kivont papírpénz és éremgyűjtés. Sokunk régi pénztárcájában lapulhat egy-egy papír kétszáz forintos vagy néhány egy, illetve kétforintos érme.