A színésznő számára az volt a legideálisabb, hogy szabadúszóként dolgozik. Így ő maga oszthatja be az idejét, és azt a munkát vállalja el, amelyiket szeretné.

„A lányom születése után már nem mentem vissza főállású színésznek egyik társulathoz sem, helyette több színházban kezdtem játszani, forgatásokra jártam, így próbáltam boldogulni. Máig így élek, engem nem lehet hosszútávon megfogni. És ez nem dac, hanem felelősség! A színészek kiszolgáltatott helyzetben vannak, hol a társulat, hol az időbeosztás miatt, hát ezen fordítottam egyet. Talán macerásabb beosztani az időmet, de legalább én osztom be, én mondok igent és nemet. Sosem adnám fel a függetlenségemet, de ha szeretném sem tudnám. A nyugdíjam közel hatvanezer forint, tehát muszáj dolgoznom, persze nem csak ezért játszom, én az a fajta színész vagyok, aki az élete végéig színész marad” 

– idézi a Meglepetés magazinban megszólaló művésznőt a Blikk.