Böjte Csaba Kolozsváron született 1959. január 24-én. Édesapját bebörtönözték a kommunista rezsim alatt, s szabadulása után hamar életét vesztette. Csaba szegénységben nőtt fel húgával együtt. Ez az  élmény volt az, ami elindította a rossz sorsú, árva gyerekek megsegítése felé. Felnőttként egy évig élt remeteként, bányászként a Hargitán, már a papságra készült. 

1982-ben csak titokban jelentkezhetett a ferences rendbe, 1989-ben szentelték pappá. Ezután visszatért Erdélybe, a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági lelkésze lett, amíg 1992-ben a Hunyad megyei Dévára nem helyezték. Itt kezdte el elképesztő munkáját a szegény gyermekek érdekében. Rengetegen éheztek, vagy koldultak az utcán közülük, számukra hozták létre Böjte Csaba vezetésével a Szent Ferenc Alapítványt 1993-ban. Egy üresen álló kolostorba költözött a gyerekekkel, és akkor sem hagyta el, amikor a román hatóságok erre felszólították. Böjte Csabának híre ment, s rengeteg árva csemetét vittek hozzá Dél-Erdélyből. Megalakult a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon és Szórványkollégium is, ahol nemcsak az árva, dea hátrányos helyzetű gyerekeknek biztosítanak szállást, ellátást, oktatást. Mára Erdély több pontján igazgatnak ilyen árvaházakat, kollégiumokat, iskolaházakat. 

Böjte Csaba nevét így már nem csak Erdélyben, de hazánkban, sőt, a tengerentúlon is ismerik. Hazánkban 2005-ben Az év embere díjat vehette át, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2011-ben az Európai Polgár Díjjal ismerték el munkásságát, de ezzel még nem ér véget a díjak, kinevezések, és sikerek sora. A szerzetes több könyvet is írt, amelyek szintén nagy népszerűségnek örvendenek, életét dokumentumfilmben örökítették meg. Érdemes megnézni, a címe: Utazások egy szerzetessel.