A baj akkor kezdődött, amikor Burchill tengerészgyalogos haverjai  megkérték a férfit, vigyen nekik egy nagy adag különleges, csak a környéken kapható pepperonit, ha már utazása során úgyis arra jár. Nick tele is pakolt egy bőröndöt pepperonival, de a légitársaság hibája miatt csak egy nappal később kapta meg. Emiatt elhatározta, hogy az ételt hűtve fogja tárolni, nehogy megromoljon, de a szobájában nem volt hűtő. Erre kinyitotta az ablakot,kiszórta az ételt az asztalra, és sétált egyet

Mire visszaért a szobájába, megközelítőleg negyven sirályt talált odabent, akik mind a pepperonit falták, minden tele volt ételdarabokkal, madárpotyadékkal. Amikor Burchill belépett, a madarak megrémültek. Elkezdtek össze-vissza repkedni a szobában, összetörve mindent, ami az útjukba került, amíg ki nem jutottak az ablakrésen, ahol bejöttek. Egyfajta kavalkád támadt csapkodó, kiáltozó madarakból, ürülékből, pepperoni darabokból, és szálló tollakból. A lámpák leestek, a függönyök rongyként lógtak, a dohányzóasztal gusztustalanul nézett ki.

Nick  nagy nehezen kizavarta a madarakat, de néhány csak nem akart távozni. A dühös férfi hozzávágta fél pár cipőjét, hogy kizavarja. A cipő és a sirály is az ablakon kívül került. Nick körülnézett, és még mindig talált bent egy nagy madarat pepperonival a csőrében. Egy törülközőbe csavarta, és kidobta az ablakon. Nem igazán törődött vele, hogy még a sirályok sem tudnak repülni, ha előtte nem tudják széltcsapni a szárnyaikat.

A fal másik oldalán a Nick ablaka alatt haladó hotelvendégek először az ablakon kirepülő cipővel találták szemben magukat, majd egy törülközős, egyébként sértetlen sirállyal. Természetesen az egész pont a hotel egyik legrangosabb, legfontosabb eseményének kellős közepén történt. Burchill viszont egy fontos munkavacsora előtt állt, amihez fel kellett volna öltöznie, de fél pár cipőjét előbb vissza kellett szereznie. Amikor visszament a tönkretett és immár csukott ablakú szobába, erősen érezni lehetett a félig megemésztett pepperoni és hal kiáramló szagát. Ráadásul az egyik cipője csupa sár és piszok volt, amit le kellett mosnia. Meg is tette, de az értelemszerűen vizes maradt, így nem lehetett felvenni. Fogta hát a hajszárítót, és elkezdte szárítani a cipőt. Még ekkor sem történt baj, ám megcsörrent a telefon, ő meg otthagyta a működő hajszárítót a cipőben. A készülék beleesett a vizes mosdóba, és lecsapta a biztosítékot. Az egész hotelben. 

Burchill ekkor látta be, hogy segítségre van szüksége, és szólt a hotel személyzetének. Azt mondja, soha nem fogja elfelejteni az arcukat, amikor beléptek a szobába. Örökre kitiltották a hotelből, de ez csak addig tartott, amíg 17 évvel később a férfi töredelmesen és nyilvánosan bocsánatot nem kért. Azóta megkapta az engedélyt, hogy újra megszálljon ott, de reméljük pepperonit azért nem visz többet magával.