A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar– röviden ADHD – egy neurológiai fejlődési rendellenesség, amivel világszerte több millió gyerek és felnőtt küzd. Mit tehetünk, hogy segítsünk annak az ismerősünknek, családtagunknak, barátunknak, aki ezzel a problémával kényszerül szembenézni?
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar – röviden ADHD – egy neurológiai fejlődési rendellenesség, amivel világszerte több millió gyerek és felnőtt küzd. Mit tehetünk, hogy segítsünk annak az ismerősünknek, családtagunknak, barátunknak, aki ezzel a problémával kényszerül szembenézni?
Nos, a dolog röviden egyszerű: ne szívassuk halálra szegényt, hiszen nem tehet róla, hogy olyan, amilyen. Az ADHD-sok között egyébként rengeteg kiemelkedően magas intelligenciahányadossal küzdő ember létezik, többségük pedig elkötelezetten tud dolgozni, ha kell motivációval találkozik.
Néhány tipp, ami segíthet kezelni a helyzetet.
Ne ítéljétek meg a másikat csupán az ADHD tünetei alapján.
Könnyű azt mondani, de a valóságban iszonyat idegesítő tud lenni, hogy a másik látszólag lusta, figyelmetlen, megbízhatatlan, nemtörődöm. Igen gyakran azonban ez csak a felszín, a valóságban nem jellembeli hibákról van szó, hanem a jelenség a figyelmetlenség, impulzivitás és hiperaktivitás számlájára írható.
Bátran kérdezzetek.
Ha nem világos, hogy jellemhiba, nemtörődömség vagy ADHD-tünet áll előttetek, kérdezzetek: „miért tetted ezt vagy ezt?”, „amikor így reagálsz, az miért van?”. Az érintett valószínűleg megtiszteltetésnek veszi a kérdést, és nem fogja állapotát kifogásként használni.
Vegyétek tudomásul, hogy a ti élményeitek mások, mint az övé.
Ha egyszerű figyelmetlenségről, feledékenységről van szó, gyakran vágjuk rá ösztönösen, hogy „ó, ilyesmi velem is gyakran előfordul”. A gond csak, hogy egészen más egyszer-egyszer hibázni, mint állandóan, az élet minden területén szembenézni azzal, hogy egy rajtunk kívülálló tényező hátráltat bennünket. Ne akarjuk magunkhoz hasonlítani az ő élményeit, fogadjuk el, hogy más az, amin keresztülmegy, mint a mi alkalmasinti nehézségeink.
Ne játsszátok el, hogy többet tudtok az ADHD-ról, mint ő.
Akárhány cikket is olvastatok a témában, jó eséllyel sosem fogtok annyit tudni a jelenségről, mint azok, akik érintettnek számítanak.
Legyetek ott velük, amikor unalmas, lélekölő tevékenységet végeznek.
És igen, a végére egy abszolút testhezálló tipp, ami abszolút jól jön: mivel az ADHD-sok a figyelemhiánnyal és az önfegyelem hiányával rengeteget küzdenek, jól jön, ha lélekölő tevékenységek végzésekor ott van velük valaki, aki motiválja, segíti őket. Ha ezt bevállaljátok, ADHD-s ismerősötök garantáltan egy életre hálás lesz nektek…
