Ha valamit mi, VOUS-lányok gyerekként túl sokszor hallottunk, akkor az a következő mondat volt: menj ki a friss levegőre játszani, ne ülj itt a szobában a számítógép előtt egész nap! PLS DON'T a nap témája, ezért úgy döntöttünk, hagyjuk, hogy elöntsenek minket a legviccesebb emlékeink, és elmeséljük, mivel játszottunk akkor, amikor a technika még nem nőtt hozzánk.
Aki elrakta az ételek papírdobozait
Divatimádó Nórink fiatalon még nem a ruhaüzletek világáról álmodozott, hanem a gyorséttermekéről. Nővérével mindig elrakták a mekis kaják papírdobozait, és az összegyűjtött alapanyagokkal „mekiset” játszottak egész délután. Természetesen a Barbie babák sem maradhattak le a listájáról, de azokat csak felöltöztette – vagy ha nem, akkor lerajzolta, mit vennének fel.
És persze pocahontasosat is játszott! Hogy az milyen?
„Két furcsa, testszínű dísztakaróval volt leterítve a kanapénk a nappaliban, és a nővérem remek ötlete volt, hogy játsszunk pocahontasosat. Magunkra kötöttük a lepedőt, és sikítva ugráltunk egyik kanapéról a másikra, asztalról asztalra.
Mondanom sem kell: mindig ő volt Pocahontas, én meg csak a csúnya frufrus barátnője.
Aki egy kicsit para volt
Legvagányabb munkatársunk, Emcsi szintén a Barbie babákról őriz szórakoztató emlékeket. Ő levágta a hajukat, és beszínezte a loknikat szövegkiemelővel. Hogy elégedett volt-e a végeredménnyel? Nem, ráadásul arra is rá kellett jönnie, hogy a levágott Barbie haj sosem nő vissza.
Aki a rosszban is meglátta a jót
Hallássérült írónk, Andi képes volt a negatívat pozitívvá fordítani:
Mivel sokat jártam kórházba körülbelül 10 éves koromig, elég komoly készletem volt infúziócsövekből és fecskendőkből, amit elkunyiztam a nővérektől. Úgyhogy állandóan orvososat játszottam…
Persze itt nem állt meg az élet: Andi emellett Fekete Péterezett, gumizott, babázott, és űrhajósat is játszott néha.
Akinek túl sok ötlete volt
Főszerkesztőnk, Eszter komoly listával büszkélkedhet. Mivel az okostelefonok még sehol nem voltak gyerekkorában, kénytelen volt használni a fantáziáját – és használta is!
„A mamámnál mindig beöltöztünk a ruháiba, és régi idők iskoláját játszottunk a húgommal. Otthon nagyon sokat bunkereztünk. Amikor az udvaron játszottunk, akkor kardvirágszirmokból és rózsaszirmokból csináltunk 'teát': áztattuk a szirmokat a vízben, és amikor megfestették a vizet, akkor fogyaszthatóvá vált a tea – természetesen a szüleinknek is meg kellett kósolniuk az ő legnagyobb örömükre. (Természetesen soha nem ittunk bele a vízbe, és ők sem.) Sokat főztünk homokkal, mert mindig volt homokozó az udvaron az állandó építkezések miatt. Apunak elég komoly műhelye van, a szerszámok közelébe sosem engedett bennünket, de a fa bakokkal azért játszhattunk, ők voltak a lovaink!”
Mojzi mindig meglep minket a határtalan fantáziájával és a páratlan kézügyességével. A mestert viszont a gyakorlat teszi – ezért a mi kis Mojzink sokat gyakorlatozott édesanyja idegrendszerén a különféle projektek során:
Leszedtem a virágokat a kertből, beledobáltam a virágfejeket egy tál vízbe, majd betettem a tálat a mélyhűtőbe, és nézegettem a jéggé fagyott vizet. Nagyon büszke voltam magamra, hogy milyen ügyi vagyok, szegény anyukám meg készen volt, hogy lenulláztam a kertet.
Aki maga sem tudja, mire gondolt
Ha már a DIY projekteknél tartunk, szerkesztőnk, Vio szintén megcsillogtatta a kézügyességét gyerekként, amikor akváriumot készített magának papírból.
„Egy cipősdoboz falait befestettem kékre, aztán a doboz tetejére lyukakat ütöttem, és azokon keresztül origami halakat lógattam a dobozba. Ez eddig oké – viszont egy ponton az a zseniális ötletem támadt, hogy ideje felönteni a papírakváriumot vízzel. Hát nem sült el jól. Igazából fogalmam sincs, mire gondoltam…”
Aki nem tudja, mit játszott
Fotósunk, Zsófi egy olyan játékot játszott, amire sokan ráismertünk, de a neve nem jut eszünkbe:
Volt az a játék, amikor az ujjaid közé madzagot veszel, és a másiknak át kell vennie valami formációban, így adogatjátok egymásnak, na azt imádtam, csak volt egy pont, ahol mindig elakadtam. A mai napig nem tudom a megfejtését.
