Arról már írtam nektek ebben a cikkben, hogy miért őrülünk meg, ha táskával megyünk bulizni, de az az igazság, hogy hátizsákkal sem olyan könnyű az élet. Valamikor abszolút válltáskapárti voltam, de ahogyan gyarapodott a táskám tartalma, egyre inkább áttértem a hátitáskára. Praktikus, több benne a hely, és jobb is a testnek, ha egyenletesen, két vállon oszlik el a súly, nem pedig csak az egyiken. Persze, bőven tudok panaszkodni is.

Ezt főleg akkor érzitek, amikor tömegközlekedés közben szűkül a hely. Ahogy telik a busz vagy a villamos, az emberek egyre csúnyábban néznek rátok, mert a hátatokon van a táska. Rosszabb esetben még fel is löknek, szóval jobb, ha leveszitek a hátatokról, és magatok elé húzzátok.

Hát, igen. Ez nem olyan, mint a válltáska, hogy elkotorásztok benne a hónotok alatt. Valahányszor kell belőle valami, le kell hámoznotok magatokról, magatok elé venni, kibontani, szóval bonyolultabb, na. Ez akkor idegőrlő, ha egymás után háromszor kell ezt ejátszanotok, mert mindig eszetekbe jut valami, ami kell, és pont belebotlotok egy ellenőrbe is, aki kéri a bérleteteket. A bérlet pedig a táskában van.

Ha alapvetően sportosan öltözködtök, akkor a hátitáska jó választás, de mi van akkor, ha elegánsabbra vennétek a figurát? Nos, tény, hogy a legtöbb táska be van kategorizálva – a borítéktáska elengáns, a háti sportos –, azért nem annyira rossz a helyzet. Ma már a kategóriák nem bevettek, egyre több az elegáns hátitáska, mint ahogyan borítéktáskából is készül vagányabb darab. Mondjuk azért hátiból még kicsit neccesebb beválasztani egy mindenhez passzoló darabot.  Apropó, bringázáshoz ezek a legjobb darabok.

Készítsetek táskát a saját szoknyátokból!

„Azt mondják, ami számodra szemét, az valaki másnak kincs lehet. A Mittersisters rendhagyó workshopja után viszont már úgy gondolom: ami eddig szemét volt a szemedben, azt akár kinccsé is varázsolhatod. Táskakészítő workshopon jártam, de nem is akármilyenen: olyanon, ahol újrahasznosíthattam egy nem hordott bőrszoknyámat” – írja Viola. Itt elolvashatjátok, hogyan született újjá Viola táskája.

Tudjátok, amikor kicsit testtől elálló ruhát vesztek fel, a feneketekhez érő táskaalj pedg szépen felgyűri az anyagot maga fölé. Khm, nem feltétlen szép látvány, annyi szent. 

A legnagyobb bajom a hátival, hogy tömegben mindig van bennem egy olyan sanda érzés, hogy mindjárt kirabolnak. Míg a válltáskát magam elé húzom könnyedén, addig a hátitáska sokkal könnyebben megközelíthető és kirámolható. Nyilván azt is magam elé húzhatom, csak jóval körülményesebb.