Mélyszegénységbe született, ma 3 milliárd dollárra becsülik a vagyonát. A világ legbefolyásosabb emberei közt tartják számon: elég megemlítenie, mit olvas esténként, és a könyv napokon belül felkerül a bestsellerlistára. Magának köszönheti a sikerét, és mindenkit az érdekel, hogyan csinálta. Oprah Winfrey életét tanítani kellene – mi most 5 egyperces történetet osztunk meg róla.
Gyerekként cipője se volt
Gyerekkorábban sokáig azt sem tudta, mi a fene az a cipő: nem volt sajátja. Ötéves korában kapta az első pár cipőjét, amikor iskolás lett (erre később még visszatérünk). Ma, amikor a vagyonát 3 milliárd dollárra becsülik, úgy gondolja, a sikerét a földhözragadtságának köszönheti:
Az évek során egyre jobb cipőket vehettem magamnak – ez viszont sosem vette el az eszem. Legyen bármilyen cipő rajtam, két lábbal állok benne a földön.
Az első osztályból a harmadikba
Kevesen tudják, de Oprah öt éveskorában – azaz a szokásosnál egy évvel hamarabb – kezdte az általános iskolát. Saját elmondása szerint már óvodásként ambiciózus volt, hároméves korára nemcsak folyékonyan beszélt, de olvasott és írt is. Ezért 5 évesen levelet írt az általános iskola tanárnőjének, és arra kérte, hadd kezdje el az iskolát, mert úgy érzi, az óvodában már megtanult mindent, amit meg lehet. Állítólag azt írta:
Én már tudok írni és olvasni, a többiek meg kockákkal játszanak…
A dolog működött, Oprah ötévesen beülhetett az iskolapadba – ahol olyan jól teljesített, hogy év végén egy osztályt átugorva rögtön a harmadikosokhoz került.
A képernyős, akinek kapuzárásig haza kellett érnie
Másodéves egyetemista volt, amikor a nashville-i televízió hírolvasója lett, ezzel
ő lett az első afro-amerikai hírolvasó – és az első olyan hírolvasó, aki este 10-kor képernyőn volt, este 11-kor pedig otthon.
„Az apám szigorú ember volt, ragaszkodott az este 11-es villanyoltáshoz. Hiába érveltem azzal, hogy este 10-kor kezdődik a híradó, ő mindig csak ennyit mondott:
10:00-kor kezdődik és 10:30-kor véget ér. Tehát semmi akadálya, hogy 11-re itthon légy.”
Bíborszín
1985-ben mutatták be a Bíborszín (The Color Purple) című filmet, amelyet Steven Spielberg rendezett. Ez volt az első film, amelyben Oprah Winfrey szerepelt, és egyből Oscar-díjra jelölték. A legjobb mellékszereplőnek járó díjat végül nem ő vitte haza. A film az Egyesült Államok déli részén játszódó történet egy fekete írónő fekete története. Nemcsak a feketék másodrangúságáról szól, hanem a nőkről, akik a feketék társadalmában is másodrangúak.
A gyengeségéből erényt kovácsolt
A híradó nem az ő műfaja volt: túl empatikus volt a hírek tényszerű közléséhez. Valahányszor halálesetről, tragédiáról vagy megrázó balesetről kellett beszámolnia, remegő hangon és könnyes szemmel tette. Kilenc hónap után ki is rúgták, ez volt élete első szakmai kudarca. Oprah később viszont épp az empátiája révén vált legendás riporterré.
Felismerte, hogy az, amit gyengeségként emlegetnek vele kapcsolatban, az erényévé is válhat, ha megtalálja hozzá a megfelelő feladatot.
Tanár akart lenni – és végül az lett
Eredetileg lelkipásztor vagy tanár szeretett volna lenni, nem vonzotta a riporteri pálya. Ma viszont úgy érzi, a kirakós játék összes darabja a helyére került, és pontosan azt teszi, amit tennie kell:
„Tanítani szerettem volna, és végül is ezt teszem, csak egy sokkal hatékonyabb platformot találtam magamnak, mint az iskolai pulpitus. A talkshow-mba a legkülönfélébb embereket hívtuk vendégül, köztük lecsúszott, a társadalom peremére sodródott embereket is: drogfüggőket, bűnözőket, akár gyilkosokat is. Az a rengeteg történet, amit elmeséltem az embereknek, remek lehetőséget nyújtott rá, hogy valami fontosat értessek meg a nézőimmel:
nevezetesen azt, hogy mindannyian mi magunk vagyunk felelősek a döntéseinkért, a tetteinkért, az életünkért. Nem máson múlnak a dolgaink, hanem kizárólag rajtunk.
Ha valamit megtanítottam a közönségemnek, akkor azt biztosan, hogy éljenek sokkal tudatosabban.
„Kinyitja a száját, és a közönség máris nevet” – Ellen DeGeneres 59 éves
Amerika egyik legnézettebb beszélgetős műsorát vezeti, a humoráért a fél világ odáig van. Ellen DeGeneres neve ma már egyet jelent a minőségi szórakoztatással, de ezért a státuszért kőkemény harcot kellett vívnia a közönségével – és saját magával is. Bár nem állt mindig nyerésre, végül győztesként keveredett ki a nehéz helyzetekből.
Életéről ide kattintva olvashattok.
