És ez számomra azért olyan furcsa, mert van, amikor végig csak tartják a telefont a fülük mellett, és hallgatnak. Máskor meg olyan kirohanással beszélnek, hogy még én is összehúzom magam. Az utóbbi pár hétben félretettem az elveimet, és hallgatóztam kicsit. Noha hallássérültként zavarba jövök attól, hogy mások beszélgetéseibe belehallgassak, arra gondoltam, ezt kivételesen megtehetem, elvégre, ha a villamos közepén bömböl a telefonjába az ember, akkor az végül is nyilvános. 

Össze is szedtem a top egynéhány témát, amit az emberek mindig kitárgyalnak a BKV-járatokon a telefonjukon.

Ők általában nem mondanak igazat, és valahonnan nagyon el fognak késni. Igazi káoszkirálylányok.

A fontos információra szorítkozók. Gyorsan megbeszélik, mit kell elintézni, ki főz vacsit, ki vásárol be, ki rohan el a gyerekért.

És hosszú percekig skandálja, az utazóközönség pedig egy idő után már nagyon szeretné megtudni, hogy mire fel van ez a fene nagy egyetértés.

Akinél nem derül ki, hogy mi a konfliktus tárgya, viszont körbe-körbehajtogatja, hogy „most ne akard, hogy én érezzem magam hibásnak”, és „te mondtad ki, amit mondtál”, illetve „megmondtam, amit megmondtam”. DE MIT? ÉS MIÉRT, ÉS MI KÖZÖM HOZZÁ?!

Aki mindent elmesél a barátnőjének, amit éppen lát. Idetartoznak azok is, akik nem szilárd talajon találkoznak, hanem valmelyik mozgó járművön. 

Várj, most jön a Corvin, hátul szállj fel, foglalok neked helyet.

Közben az összes idős néni gyilkos szemekkel stíröli az illetőt.

Mindent megtudunk Katákról, Lacikról, és arról is, hogy mi volt a Barátok köztben tegnap este. Igazi pszichomókus beszélgetések ezek, amikor megtudjuk, hogy bizonyos emberek miért viselkednek úgy, ahogy.