Ma a párterápián azzal kezdtem a beszámolómat, hogy napok óta úgy érzem magam, mintha egyfolytában részeg lennék. Az ereimben pezseg a vér, mint egy habzóbor, ami képtelen abbahagyni a burjánzást.

Négy napja nagy lépésre szántam el magam. Megtettem végre azt, amit eddig a végtelenségig halogattam. A főnököm elé álltam, és megmondtam, hogy szeretnék fizetésemelést kérni. Szétfolyik előttem a jelenet, csak arra emlékszem, hogy izzad a hátam, és hogy meglepően összerakottan jön ki a számból az, amit akarok. Nem lepődött meg.

A nagy pénzpara: fizetésemelést szeretnétek kérni? Eláruljuk, hogyan tegyétek!

„Lassan egy éve, hogy gyakornokként elkezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen. Megtanultam, milyen csapatban működni, mit jelent a felelősség, milyen, ha az embernek főnöke van, és persze élveztem a jól végzett munka gyümölcsét is. De van, amiben még nincs tapasztalatom: hogyan kérhetek fizetésemelést? Ennek jártam utána.”

Juci elárulja nektek, hogyan kezdjetek hozzá!

Azt mondta, már elég ideje dolgozom ott, és jól is. Sokat hozzátettem a cég előrehaladásához, és húsz százalékos fizetésemelést kaptam. Meglepetten néztem rá, végül szinte kitessékelt az irodájából, de előtte elmondta, hogy csak folytassam továbbra is így, vezető pozícióba is kerülhetek a jövő évtől.

Furcsa mód utána nem kezdtem rögtön üvölteni az örömtől, hanem elgondolkoztam azon, hogy ettől kellett félni? Lehet, hogy ennyire felnagyítottam a problémákat? Ennyire alábecsültem volna a munkámat? Végül arra gondoltam, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha mindenki nyíltan kommunikálna egymással.

A terapeuta elmagyarázta, hogy ez nem megy mindig magától. A válaszokat nekünk kell megkérdeznünk, nekünk kell előhívnunk, azzal, hogy kérdezünk. A párbeszédek így jönnek létre. Az érdekeinket érvényesíteni kell, mert mindenki el van foglalva a saját érdekeivel, ezért senki sem fogja kivívni a miénket.

Végül is, mit veszíthetünk azzal, hogy megpróbáljuk? Semmit. Semmit az égvilágon.

Amikor megtudtam, hogy megkapom a fizetésemelést, tudtam, mi a következő, amin változtatni szeretnék. Amikor azonban Panni elé álltam, és ki akartam mondani, megint leiizzadt a hátam, és halkan anyáztam magamban, hogy miért?! Másodszorra miért nem megy könnyebben?

Panni azonban látta, hogy valamit szeretnék, és biztatni kezdett. Így kicsit oldottabb lettem, és kinyögtem, hogy szeretném, ha mától megfeleznénk tisztességesen mindent: a rezsit, a bérleti díjat és a kajavásárlást. Elfogadta.

Forrás:

istock

Pár nap alatt két alkalommal sikerült elérnem azt, amit akarok. Valaha nem tudtam volna ezt elképzelni. Nem tudom, hogy a következő helyzet milyen lesz, lehet, hogy leizzad a hátam megint, de nem számít. Leküzdöm majd a remegést, a félelmet, és előállok a farbával. Bízom benne, hogy alkalomról alkalomra könnyebb lesz.

Viszont amióta ezt megbeszéltük, Pannival is kevesebb a feszültség köztünk. Olyan, mintha Panni arcvonásai lágyabbá váltak volna, már nem olyan dacos, és sokkal megértőbb. Lágy, mint a kenyérbél.

Beleharapnék.

Mit érez egy pasi, ha a nő többet keres nála?

„A múltkori kirohanásunk után egy hétig kerültem Danit. Fájt, hogy sznobnak nevezett, aki függ a pénzétől. De a mai alkalom után kicsit másképpen látom a helyzetet. Halványlila sejtelmem sem volt arról, hogy Dani ilyen rosszul éli meg, hogy nem ő a kenyérkereső a kapcsolatunkban.”

Túl vagyunk az első olyan vásárláson, ami közös pénzből történt. Kineveztünk erre egy régi pénztárcát, amibe mindketten belerakunk havi fix összeget.

Dani sokkal kiegyensúlyozottabb. Aznap, amikor fizetésemelést kért és meg is kapta, szinte hazarobbant munka után, hogy elmesélje. Ez jólesett. A szívem hirtelen olvadni kezdett, mint egy csokoládé, ami túl sokáig maradt kint a napon.

Utána előállt azzal, hogy felezzünk meg mindent. Láttam rajta, hogy ideges, és hogy valamit mondani akar. Ilyenkor piszkálni kezdi a mutatóujjával a hüvelykujja körömágyát. Hirtelen eszembe jutott, hányszor fojtottam el csírájában a próbálkozásait, és éreztem, hogy felkúszik a szégyen az arcomra.

Mondtam neki, hogy látom, mondana valamit, mondja nyugodtan. Meglepően könnyű volt ezt kimondani, és a hatás, amit kiváltottam ezzel Daniból, pofon vágott. Alig észrevehetően megrebbent a szeme, aztán kitágult, és kiszakadt belőle a kérés.

Hány ilyen csírájában elfojtott kérés lehet még benne?

– villant át az agyamon, majd intettem, üljünk le. Leültünk, átbeszéltük a szabályokat, és addig nem álltunk fel, míg mind a ketten nem voltunk elégedettek.

Aznap este a kanapén bújtunk össze. Bevackolódtam Dani ölébe, ő simogatta a hajam, és beszélgettünk. Alulról néztem az arcát, ahogy beszél, régi emlékek elevenedtek meg a szobában.

Alig vettük észre, hogy hajnalodik.