A világot gyíkemberek irányítják, a zsidó háttérhatalom kemoterápiával és chemtraillel akarja elpusztítani Európát, az ételünket mérgezik, a holokausztot milliárdosok találták ki, hogy rátegyék a kezüket Palesztinára, Jézus Krisztus valójában magyar ember volt, csak ezt titokban tartják, miénk a világ legrégebbi és legkomplexebb kultúrája (a magyar a teremtés nyelve), az evolúció mese habbal. De vajon miért, mitől és mikor vonzódik az ember kritikátlanul ezekhez az elméletekhez, miért fogadja el ezeket kétkedés nélkül igazságként?
Mi is az a konteó, vagyis összeesküvés-elmélet?
A konteónak (konspirációs teóriának), vagyis összeesküvés-elméletnek két politológus-szociológus, a témát évtizedeken át kutató Joseph E. Uscinski és Joseph M. Parent definíciója szerint négy jellemzője van:
A szakirodalom szerint a konteóknak alapvetően nyolc fajtája van:
A fő kérdés ezek mindegyikénél a hatalom irányultsága: kiknek a kezében van, kinek áll érdekében, ki áll mögötte, ugyanakkor a célok – a fent említett (3)-as pont ellenére nem mindig világosak. A nyolc típus legtöbbjénél ezzel együtt tény, hogy a piramis csúcsán mindig földönkívüli hatalom, illetve transzcendens intelligencia – nem ritkán maga a sátán – áll.
Kik hisznek benne? Nagyjából bárki, nem csak azok, akikről hinnénk…
Uscinski és Parent a kutatásaik során megállapították:
A konteók kortól, nemtől, nemzetiségtől, vallástól, etnikai hovatartozástól, sőt, iskolai végzettségtől és intelligencia-hányadostól függetlenül népszerűek, bár tény, hogy mindenki a saját világnézetével összhangban lévő összeesküvés-elmélettel azonosul a legnagyobb valószínűséggel.
Az afro-amerikaiak elhiszik, hogy a CIA rejtett kokaint a belvárosi otthonokba, hogy rátegye a kezét ezekre az ingatlanokra és leszámoljon a fekete lakossággal, míg a fehér magyarok inkább azt fogadják el valóságként, hogy a titkos háttérhatalom küld ránk migránsokat, hogy azok trójai falóként az országba kerülve elfoglalják a magyar hazát.
A jobboldaliak mindent uniformizáló, nemeket eltörlő, identitást vesztett, közös nyelven hadováló jövőt vizionálnak, a baloldaliak ezzel szemben úgy vélik, hogy spártai katonai állam születik, ahol a mozgássérülteket, fogyatékosokat, melegeket, színesbőrűeket megölik, a nőket rabszolgasorba kényszerítik és megbecstelenítik.
A közös pont: a „választott nép” küldetéstudata mindenhol jelen van
Érdekesség, hogy a világon minden nemzet folklorisztikus konteó-gyűjteményében ott van (igaz, változó intenzitással) a „választott nép” küldetéstudata: Guatemalától a Dél-Afrikai Köztársaságon át Szlovákiáig minden nép konteóhívői úgy hiszik, hogy:
Minél nehezebb volt az adott nép sorsa az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, annál intenzívebb a küldetéstudat, amely vélhetően egyfajta önbizalmat ad, illetve az egészséges nemzeti öntudatot is erősíti, vagyis voltaképpen hasznos is bizonyos értelemben. Hogy mi a valóság? Nyilván részben mindenkinek igaza van, hiszen ezek a teremtésfolyamatok egymástól függetlenül több helyen is lezajlottak egyidejűleg, és mindegyik kultúra és nyelv egyszeri és megismételhetetlen a maga módján…
Mi az oka annak, hogy intelligens emberek is hisznek abszurd konteókban?
Nyilván létez(het)nek olyan összeesküvés-elméletek, amelyeknek komoly valóságalapjuk van, ettől függetlenül számos olyan realitástól elrugaszkodott konteó is adott, amelynél nem értjük, hogyan hihet benne intelligens ember. Ilyen például a „magyar Jézus” elmélete és a holokauszttagadás is, de a példákat még sorolhatnánk.
Ezekben a szakemberek szerint részben azért hiszünk, mert segítenek abban, hogy feldolgozzuk a tudatalatti félelmet, hogy nincs valódi kontrollunk a világ dolgai fölött.
Másrészt pedig ezek a hiedelmek rezonálnak a mélyen emberi, de elnyomásra váró, személyes belső motivációinkkal is: az önös érdekekkel.
Fontos, hogy emellett ráadásul a vallásos világképpel is egyeznek, amely a Jó és a Rossz örök küzdelméről szól.
A fő ok azonban máshol van. Ha egy pillanatra félretesszük a politikát, itt van Illés bácsi története, ami egyszerűen illusztrálja, miért hajlamos az emberek többsége hinni a konteókban. Emlékeztek még a 77 éves gödöllői cukrászmesterre, akinek májusban bezáratta a cukrászdáját a NÉBIH, mert élelmiszerbiztonsági szempontból aggályosnak minősültek a körülmények? Fél nap alatt több mint 40 ezer aláírás gyűlt össze a cukrászmester mellett, majd mikor felvételek készültek az egérpiszokkal, kosszal teli, rendetlen, ráadásul rozsdás, régi eszközökkel felszerelt műhelyről, az emberek hirtelen visszahőköltek: ezen a ponton már senki sem evett volna szívesen ezekből a „békebeli finomságokból”.
Illés bácsi a történet kirobbanásakor a nép gyermeke volt: az egyszerű kisember, te meg én, aki különállására és hajlott korára való tekintettel az igazi értékeket képviselte: a természetességet, az eredetiség, a kézművességet, a hagyományokat, a békét és a szeretetet. A NÉBIH ezzel szemben a hideg, számító, igazi értékekre vak, esetleg azokat tudatosan elnyomni kívánó állami szerv: kicsinálja a becsületes kisembereket – téged meg engem –, hogy a helyükbe modern, amerikanizált, uniformizált, arctalan, trendi, giccses, mesterséges szerekkel tuningolt édességeket futószalagon gyártó vállalkozások kerüljenek, és ezzel idegen hatalmak jussanak nagy profithoz.
Az ország színe-java elhitte ezt a képet, olyanok is írtak alá Illés bácsi védelmében, akik nemhogy a cukrászdájában, de még Gödöllőn, sőt, a régióban sem jártak soha. Az igazi értékeket körmeszakadtáig és élete végéig a rút államhatalomtól és arctalan elnyomó szervektől őrző kisember mítosza erősebb volt, mint az undor, hogy egérpiszokkal hintett fagyit eszi esetleg a gyerekünk, vagy szalmonellával fertőződhetünk egy-egy cukrászdai látogatás után.
Illés bácsi története tehát nem Illés bácsiról, hanem a mindenkori hatalomhoz való viszonyunkról szólt… és hát mi tagadás, nem lettünk tőle vidámabbak.
Mi az, ami segít, hogy kételkedjünk a hasonló mítoszokban?
Az első és legfontosabb dolog az egészséges kétely: mindenben kételkedjünk, ne higgyünk el semmit csont nélkül, bármilyen számunkra hitelesnek számító forrástól is érkezik az információ. Minden ember a saját barlangjából néz kifelé, a saját szemüvegén át látja a dolgokat, és az az információtöredék jut el hozzá, ami számára – és csoportja számára – hasznos.
Tanuljunk meg hidegen, józan fejjel ellenőrizni forrásokat: szűrjük ki az ellenőrizhetetlen, hangzatos, kattintós címekkel ellátott, valóságos impresszum nélküli, lekövethetetlen olvasmányokat.
Ne csak egy oldal „igazságait” olvassuk: térképezzük fel baloldaliként, mint mond ugyanarról a jobboldal és vica versa, ateistaként figyeljük, mint mondanak a hívők és fordítva, keresztényként, hogy mi a muszlim álláspont, satöbbi.
Legyünk gyanakvóak a kirekesztésre, gyűlöletre épülő elméletekkel szemben: az igazságot ezek nélkül is meg lehet fogalmazni, ha ilyesmi keveredik a nagy tanítások soraiba, ott valószínűleg az emberi egó munkálkodik, nem az univerzum „eltitkolt híreit” halljuk éppen.
Végül pedig, ha mindezek ellenére, vagy éppen ezért továbbra is úgy hisszük, hogy a választott nép gyermekei vagyunk… nos, akkor tartsuk észben, hogy ez nem privilégium, hanem szolgálat, ami rengeteg felelősséggel jár, és nem emel egyetlen más teremtmény fölé sem…
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
