Zen és Hoshi kutyusok kifejezetten komolyan veszik baráti kötelességeiket, ugyanis minden egyes percüket együtt töltik. Mikor találkoztam a történetükkel, bevallom, kicsit elérzékenyültem, hiszen annak a gyönyörű példájával találkozhatunk itt, hogy két négylábú olyasmire képes, amire sok ember nem: igazi szeretetre, odaadásra és támogatásra egymás felé.  

Hoshi története nem indul túl jól, ugyanis kóbor kutyusként kezdte pályafutását: Pauline Perez, jelenlegi gazdája a Washington-beli Spokane utcáin vándorolva talált rá. A találkozás szerelem volt első látásra, azonban hat hónappal később sajnos az állat mindkét szemét el kellett távolítani. Ám ekkor valami csodálatos dolog történt: Zen, a család másik kutyája úgy döntött, hogy innentől kezdve ő lesz Hoshi négy lábon járó szeme, és azóta egy pillanatra sem hagyta magára barátját.

Így Hoshinak egyetlen kalandról sem kellett lemondania, továbbra is úgy élheti az életét, mint régen. A kutyák szó szerint mindenhová együtt mennek, Zen pedig egy speciális pórázzal vezeti Hoshit, ami összeköti őket.

Hogy a külvilág felé is kimutassák egymás iránt táplált érzéseiket, a kutyák rendszeresen össze is öltöznek – persze ehhez nem árt Pauline segítsége sem.

A nap végén pedig, amikor a két felfedező elfárad, egy ágyban alszanak, mint az igazi társak.