Egy pici, alig 1 négyzetcentis felület az emberi testen, ami natúr állapotában nem különösebben feltűnő, mégis egész iparág épült rá. Mi, nők megőrülünk érte: a paradicsompirostól kezdve az ibolyakéken át a szivárvány bármely színére képesek vagyunk kifesteni. Már biztos kitaláltátok, a körömről van szó, ami Rigó Edina számára maga a vászon, amin aztán kedvére kísérletezhet a különféle körömlakkokkal – a végeredményről pedig a Lakkomlakkom blogban számol be.
Ha minden igaz, Edina az eltelt négy év alatt több mint ötezerszer lakkozta ki a körmeit, ugyanis a harmincas évei elején járó lány hetente legalább hússzor ken fel egy-egy újabb csodát. Sokaknak furcsa lehet, hogy valaki egy ennyire egyszerű dologról blogol, de ma, amikor egyesek már a létező legabszurdabb témákról is képesek rendszeresen posztolni (létezik blog susogós sortban lefotózott apukákról, földre esett csipszdarabokról és boltok elé kikötött kutyákról is), felesleges lenne meglepődnötök.
„A műkörömmel és a kizárólag lakkozással foglalkozó blogok élesen elválnak egymástól. Én kizárólag körömlakkokat tesztelek, ezt viszont elég korán elkezdtem – négy évvel ezelőtt, amikor a témával még nem igazán foglalkoztak hazai oldalak. Lakkozok és megírom a tapasztalataimat. Ennek ellenére még sosem kaptam gyűlölködő vagy lekezelő megjegyzést.
Érdekes, de nekem valahogy nincsenek trolljaim.
Az első körömlakk minden lány életében központi szerepet tölt be – ez Edina esetében sem volt másként.
„Nagyon jó kislány voltam, soha nem volt velem semmi probléma.
A lázadó korszakom annyiban merült ki, hogy 12 éves koromban, amikor megkérdezték a szüleim, hogy mit hozzon a Télapó ajándékba, én egy fekete körömlakkot kértem.
Megkaptam. Ezzel egyrészt le is zárult az én „nagy” lázadásom, másrészt szárnyra kapott a mániám… Pár héttel később már meg is vettem az első kék lakkot a saját zsebpénzemből, és onnantól kezdve nem volt többé megállás.
Mostanra 3-4000 darabosra nőtt a gyűjteményem, ami színek és márkák szerint van szétválogatva, és három külön, erre a célre fenntartott szekrényben lapul. Ma már rengeteg terméket kapok ingyen, tesztelésre – de vásárolok is magamnak olykor.”
Így készíthettek ti is Vous inspirálta körmöket!
Edinát arra kértük, készítsen olyan manikűrt, amelyet a Vous világa inspirált. Minket teljesen lenyűgözött a végeredmény, amit ti is könnyedén elkészíthettek, ha van egy kis türelmetek és kalandvágyatok. Hogy milyen körömlakkokra lesz hozzá szükségetek, Edina elárulja a Lakkomlakkom oldalon.
A tutorialt itt találjátok.
Az első üvegcse megszerzése viszont még nem magyarázza meg a blog indulását, amelynek az ötlete érdekes módon épp egy férfi fejéből pattant ki…
A férjem beszélt rá, hogy kezdjek el blogolni.
Mivel fotósként dolgozik, adva volt egy profi kamera, amivel kellően szép képeket lehet csinálni. A lakkozásmániám miatt így is, úgy is szinte naponta kentem ki a körmömet valamilyen színűre, ő pedig felvetette, hogy ha már ennyire szenvedélyesen rajongok valamiért, akkor miért nem dokumentáljuk a dolgot fotókkal és szöveggel? Amúgy is szeretek írni, akkor viszont miért ne írnék róla másoknak?
Abszolút amatőrként kezdtem a dolgot és a mai napig annak tartom magam: nem ez a fő bevételi forrásom.
Nagyon rossz üzletasszony lennék, kifolyna a pénz a kezeim közül – és mivel ezzel teljes mértékig tisztában vagyok, egyszerű hobbiként tekintek az egészre, amit viszont teljes erőbedobással csinálok.
Ha épp nem dolgozom, minden percem erről szól. Az utóbbi egy évben több külföldi cég is meglátta a lehetőséget a blogban, így annyira beindultak a dolgok, hogy több lehetőséget is vissza kellett utasítanom időhiány miatt. Úgy érzem, nincs annyi időm, mint ahány lakkot küldenének tesztelésre.”
Edina sem az időt, sem az energiát nem sajnálja, ha a szenvedélyéről van szó. Ennek ellenére, amikor arról kérdezem, nem gondolt-e rá, hogy teljes állásban ezt csinálja, meglepő választ ad.
„Sosem vágytam rá, hogy manikűrözéssel foglalkozzak. Van egy civil szakmám, egy hazai vállalatnál dolgozom beruházási területen. Egy kimerítő munkanap után számomra a lakkozás jelenti a kikapcsolódást és az örömöt – de ha egész nap ezt kéne csinálnom, már nem élvezném ennyire. Azt hiszem, ez így tökéletes, hogy csak hobbiként van jelen az életemben.
Arra is szükségem van, hogy valami a valósághoz kössön és kiragadjon a lakkok világából – erre pedig tökéletesen alkalmas a mostani munkám. Szerintem ez így van jól.
