Makacs és önfejű, önálló és akaratos. Nem, most nem tinédzserkori énemről fogok írni, a tacskókra szokták ezeket a jelzőket aggatni. Lehet, hogy nem tartozik az egyszerű esetek közé, de kétségtelen, hogy a kis sparheltlábúak igazi egyéniségek, akik tiszteletet érdemelnek. Lengyel Mónikával, a Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportjának vezetőjével beszélgettem.
A Futrinka Egyesületnél immár tizedik éve dolgoznak azon, hogy minél több kutya szerető otthonra leljen. Nemcsak a tacsik kapnak kiemelt szerepet, két másik fajtamentő (magyar vizsla és német dog), illetve egy keverékekkel, altatás elől mentett, úgymond esélytelen kutyákkal foglalkozó csoport is dolgozik önkéntes alapon.
A Futrinkának nincs állandó menhelye, amíg egy-egy kutya gazdára vár ideiglenes befogadóhoz vagy az egyesület Tárnokon bérelt kennelsorára kerül. A lelkes önkénteseknek hála, ezekkel a kutyákkal is rendszeresen foglalkoznak. Nekik is jár a séta, a játék, a tanítás, ugyanúgy, mint a szerencsésebbeknek, akik családi környezetben várhatják, hogy rájuk találjon állandó gazdájuk.
„Sajnos sok a segítségre szoruló kutya, előfordul, hogy várólista van, de arra törekszünk, hogy akik hozzánk kerülnek, minden szükséges ellátást megkapjanak az örökbefogadás előtt. Átesnek az ivartalanításon és a szívféreg elleni szűrésen, oltva és chipezve gazdisodhatnak csak” – meséli Mónika.
De miért pont a tacskó?
Kíváncsi voltam, miért pont ezzel a kutyafajtával foglalkozik Mónika.
„Régen nem szerettem a tacskókat, de amikor elkezdtem keresni egy harmadik kutyát, pont egy tacskóval 'estem szerelembe'. Imádom őket, bár nem könnyű velük. Aki ilyen fajtát szeretne, el kell döntenie, hogy vállalja-e, hogy a fejére nő, ha nem vigyáz. Abszolút kezelhetőek, de sokat kell velük foglalkozni, nemcsak a mozgást igénylik, hanem a szellemi lefárasztást is.
Szeretnek kint lenni, imádnak rohangálni, de igazából kanapékutyák.Az egyesületnél sem adjuk örökbe egyik fajtát sem csak kinti tartásra. Nem biztonságos, ha állandóan kertben vannak. Kiáshatják magukat, mivel kisebb termetűek, könnyen kiemelhetik őket a kerítésen, ne adj’ isten mérgezés áldozatává válhatnak."
Amikor készültem az interjúra, körbenéztem a Futrinka blogján, ahol a legutóbbi bejegyzés arról szólt, hogy egy család visszahozta az örökbe fogadott tacskót, olyan okokra hivatkozva, hogy megrágott néhány berendezési tárgyat, hullik a szőre, vagy épp gondok voltak a szobatisztasággal. A bejegyzés erős mondattal zárul:
Kutyát tartani pedig nem kötelező, sőt: valakinek kifejezetten tilos.
Mónika is megerősítette, hogy nem adnak bárkinek kutyát, amennyire lehet, próbálják kiszűrni a felelőtlen, kutyatartásra alkalmatlan jelentkezőket. Éppen ezért első lépésként egy bemutatkozó levelet kérnek, hogy megbizonyosodhassanak, jó helyre kerül majd a kutya. Ennek a levélnek tartalmaznia kell mindent, ami a kutya tartása szempontjából lényeges lehet. Ilyen például, hogy a leendő gazda otthonülő típus, vagy aktív életet él, van-e már kutyás tapasztalata, vagy hogy hol helyezné el a kutyát egy nyaralás alkalmával.
„Elmondjuk a leendő gazdáknak, hogy nem feltétlenül egy 'kész' kutyát kapnak. Az új környezet, a helyváltoztatás megviseli az állatot, idő kell neki, míg beilleszkedik. Ezt sokan nem értik. Úgy gondolják, hogy nekik egy fajtatiszta, szobatiszta, tökéletes kutya kell. Ilyenből viszont nagyon kevés van. Amikor hozzánk kerül egy kutya, a gondozással elkezdünk egy folyamatot, de ezt az örökbefogadónak kell befejezni."
A gazdik vicces mindennapjai
„Mielőtt az ember befogad egy kutyust, általában csak a jó dolgokra gondol. Ez persze nem baj, csak tisztában kell lennetek azzal, hogy egy négylábú jószág az egész életeteket meg fogja változtatni. John Huang illusztrátor vicces képei pedig pontosan ezt mutatják be” – írtuk korábbi cikkünkben, melyben szórakoztató, de egyben elgondolkodtató illusztrációikat mutattunk be.
Ha örökbefogadáson gondolkoztok, a döntés előtt érdemes ide kattintanotok! A vicces illusztrációkat itt találjátok.
Szerencsére többségben vannak azok, akik komoly szándékkal jelentkeznek és tisztában vannak azzal, hogy foglalkozni kell a kutyával, esetleg kutyaiskolába kell járatni. Mónika szerint gyerekek mellé is nyugodt szívvel választhatnak tacskót, csak az a kérdés, milyen az adott kutya személyisége. Vannak tacskók, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben alkalmazkodnak, de mindegyik meg akar felelni az új gazdának.
Most is volt két idősebb tacskónk, akik olyan családba mentek, ahol az anyuka azt mondta, azért szeretne idősebb kutyát, hogy a kisfia megtanulja, mi az, hogy állatszeretet. Azóta is nagy a szerelem köztük.
Saját tapasztalataink alapján abban egyetértettünk Mónikával, hogy egy idősebb kutya örökbefogadása egyszerűbb feladat, mint egy kölyköt szocializálni.
Az örökbefogadás után
Miután megtörtént az örökbefogadás, az egyesület továbbra is figyelemmel kíséri a futrinkás kutyák sorsát. Kérik a gazdikat, hogy küldjenek fotókat, történeteket a mentettekről, csoportjuk is van, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat.
Akik szívesen segítenék az egyesületet, az örökbefogadáson kívül felajánlhatják adójuk 1%-át, de Mónikáék örömmel fogadnak bármilyen segítséget, legyen az kutyatáp, takaró, vagy épp gyógyszer egy betegeskedő tacskónak.
