A tetovált, Manchester United-szurkoló Mona Eltahawy a muszlim nők egyik legfontosabb kortárs hangja. A nőjogi újságíró cikkei az arab világról olyan rangos lapokban jelentek meg, mint a Guardian, a New York Times vagy a Washington Post, és írásainak súlyát jól érzékelteti, hogy szerepelt az Arabian Business legbefolyásosabb nőket rangsoroló listáján is. 
Írásaiban rendszeresen kiáll az emberi jogok mellett és szót emel a muszlim nők védelmében. Saját bőrén tapasztalta azt a kettőséget, ami egyrészt kiemelt szerepet tulajdonít a női erénynek, másrészt a mindennapokban nem tiszteli azt. A haddzs, azaz a szent zarándoklat alkalmával számtalanszor megfogdosták, és az arab tavasz idején is komoly atrocitások érték.

Öt éve a kairói Tahrir téren tudósított, amikor letartóztatták. Tizenkét órán keresztül tartották őrizetben, ezalatt megverték és molesztálták. 2012-ben nagy vihart kavaró cikkében értekezett a muszlim világ nőellenességéről, majd tavaly A fátyol fogságában című könyvében nyíltan kiállt a szexuális forradalom szükségessége mellett a Közel-Keleten. Ő mondta:

Azért vagyok itt, hogy összezavarjalak. Ez az én jobb és bal horgom

Az arab világ Simone de Beauvoirjaként emlegetik El Saadawit, napjaink egyik legsokoldalúbb egyiptomi nőjét. Pszichiáter, közegészségügyi szakember, író és nőjogi aktivista egy személyben, emellett megalapította az Arab Nők Szolidaritási Szövetségét, az Egyiptomi Írónők Szövetségét és az Emberi Jogok Arab Szövetségének születésénél is közreműködött.

Kezdetben orvosként praktizált, majd később szakmai karrierjének köszönhetően kinevezték a közegészségügyi minisztérium igazgatói posztjára, ám kritikus hangjával hamar kivívta az egyiptomi kormány ellenszenvét. Miután a nyolcvanas évek elején El Saadawi segített a Szembesítés című feminista magazin publikálásában, a hatalom megelégelte veszélyesnek bélyegzett ténykedését. Az országot vezető Szadat a Qanatir női börtönbe záratta, ahonnan csak a politikus elleni merényletet követően szabadult. Zárkába kényszerítve is produktív maradt, és börtönélményei alapján írta meg Emlékek a női börtönből című memoárját.

Könyveiben rendszeresen tárgyalja az iszlám és a nők viszonyát, és elítéli a sokszor a nők testét a hagyományok által diktált megcsonkító beavatkozásokat – hatéves korában ő maga is átesett a körülmetélésen. Olyan rangos felsőoktatási intézményekben tanított, mint a Harvard, a Yale, a Sorbonne vagy a Washingtoni Egyetem, emberjogi munkásságát pedig világszerte számos elismeréssel honorálták, megkapta többek között az Európa Tanács Észak-Dél Díját és a Nemzetközi Békeiroda Seán MacBride Díját. Ő mondta:

Amióta tollat fogtam a kezembe, a veszély állandó része az életemnek. Egy hazug világban semmi sem olyan fenyegető, mint az igazság.

Forrás:

Wikipedia

Történelmet írt Dalia Mogahed 2009-ben, miután Barack Obama elnök tanácsadójává választották: ő volt az első hidzsábot viselő nő, aki pozíciót töltött be a Fehér Házban. Kevesen tudnak annyit a muszlim világról, mint a kairói születésű szakértő. Noha karrierjét marketingkutatóként kezdte a Procter & Gamble-nél, a későbbiekben a Gallup Muszlim Tanulmányok Amerikai Központjánál tevékenykedett ügyvezető igazgatóként. A pártfüggetlen intézetben a muszlim emberek nézeteit elemezték: egy hatéves kutatás során 35 muszlim országban több mint 50 ezer hívővel készítettek interjút.

Mogahed az eredményeket a Ki beszél az iszlám nevében? Amit egymilliárd muszlim valójában gondol című kötetben összegezte, amelyet John Esposito társadalomtudóssal közösen írt. Ebben olyan érzékeny témákat tárgyaltak, mint az iszlám és a terrorizmus kapcsolata, a szélsőségesek aránya vagy a muszlim nők elvárásai. Mogahed tudását jelenleg egy washingtoni szociálpolitikai intézetben kamatoztatja, emellett pedig saját tanácsadó céget vezet.

Ő mondta:

Kitartás, önfegyelem és a bátorság ahhoz, hogy kiálljunk a helyes dolgok mellett – ezeket a tulajdonságokat csodálom másban és igyekszem magam is elérni.

Forrás:

Wikipedia