„Gyönyörű gyerek, lefotózhatom? A Facebookra menne!” – kérdezte az apám korabeli Imre egy flashmobon, ahol a szervezői oldalon vett részt. A segítője voltam, rögtön leszegtem a fejemet, egy picit hátra léptem, mintha nem is ismerném, és halkan megszólaltam: „Jaj, már!”. Próbáltam viccel elütni a dolgot, hogy Imrének az öt hónapost kéne kérdeznie, de ő még nem tud válaszolni, úgyhogy inkább hagyjuk az egészet. „Persze, jó kis kép lesz!” – előzött meg az apuka, és felemelte a baba fejét, hogy jobban látszódjon a fotón.
Számomra ez tabu. Van egy íratlan szabály, hogy más gyerekét nem fotózzuk. Nem teszünk ilyet, mert ő maga nem képes még eldönteni, szeretne-e szerepelni, akar-e magáról emléket a digitális térben. Főként akkor nem fotózunk, amikor a szülő épp alkotmányos jogainak valamelyikét gyakorolja: hiszen hiába nemes ügyet szolgál szerintem a flashmob, a gyerekről nem tudom, később azonosulni kíván-e ezekkel a célokkal. Ahogy abban sem lehetek biztos, hogy nem éri-e majd hátrány őt valamikor emiatt. Hogy engem érhet, azt én vállaltam, de ő? Őt csak elhozta a szülő, és ezt megörökítette egy jószándékú, de tudatlan felnőtt.
Ennek a gyereknek – és sok millió kortársának – szinte minden pillanata dokumentálva van a digitális térben. A Facebook arcfelismerő programja automatikusan detektálja fejlődését, észleli a társakat, akik körülveszik, és ezzel bizonyos mértékig akaratlanul is alakítják a jövőjét.
Amikor egy nyilvánosan megosztott képet több száz ember lájkol (és hát kinek ne tetszene egy „gyönyörű gyerek”?), annak bizony több ezer ember falán is nyoma van. Mi a biztosíték arra, hogy közülük mind jóindulattal szemléli a képeket, és egy sem akad, aki visszaélne a fotóval? A nyilvánosság bevonásával egy kép akár hirdetés alá is kerülhet a szülő tudta és engedélye nélkül, és persze ott a legrosszabb eshetőség, a pedofil tartalmakat előállító, illegalitásban működő oldalakon történő szereplés veszélye is….
A franciák nemet mondtak a gyerekfotókra
Franciaországban március elején lépett életbe a törvény, ami szerint a nagykorúságot elérő gyerekek beperelhetik szüleiket, ha azok az intim szférájukat sértő képeket osztottak meg róluk gyerekkorukban. A büntetés 45 ezer euró, vagyis 15 millió forint is lehet, illetve a kihágás akár egy év börtönnel is sújtható. A feljelentést nemcsak a gyerek teheti meg, de a hatóságok is eljárást indíthatnak hivatalból, mivel szerintük súlyos visszaéléseket hozhat magával egy-egy jópofának hitt, fürdőkádban pancsoló babáról készült fotó.
A törvényjavaslatot előkészítő szakmai vitában nem csak arra gondoltak a szakemberek, hogy milyen érzés lesz a gyereknek később, ha szembesül azzal, hogy csecsemőként egy flashmobon fotózták vagy éppen pucér képet közöltek róla, ami – ha nem is élt vissza vele senki – kétségkívül zavarba ejtő lehet.
„Ennél komolyabb veszélyt jelent, hogy nem tudjuk, milyen lesz az internet 20-25 év múlva. Jelenleg minden abba az irányba mutat, hogy online jelenlétünk minden eleme összeköthető legyen egymással, az egyik profilunkkal be tudjunk lépni a másikra. Elképzelhető, hogy 20 év múlva egyetlen kattintással elérhető lesz az összes, valaha rólunk készült fotó és írás, s ez dönthet majd arról, hogy kap-e a gyerek diákhitelt, lakáshitelt, felveszik-e egyetemre vagy éppen megkapja-e a munkát, amire pályázik” – mondja Alice Marwick, a New York-i Fordham Egyetem digitális kultúrát oktató professzora a The Guardiannak a téma kapcsán.
Akkor soha többé nem lehet cuki babás képet posztolni?
A többség persze egyetért abban, hogy a francia kormány által propagált óvatosság nem jelenti azt, hogy soha, semmilyen gyerekfotó nem kerülhet a nyilvánosság elé. Itt tényleg a gyerek intim szféráját sértő, illetve őt túlságosan kiadó fotókról van szó: meztelen képekről, olyan fotókról, amelyeken a gyerek épp a bilin/kisvécén ül, a kiszolgáltatott, beteg állapotban készült képekről és persze a ciki pillanatok megörökítéséről: amikor a szülő cigarettát, piás üveget ad a gyerek kezébe, vagy magas sarkút húz a lábára a vicc kedvéért.
Nem ajánlott továbbá az sem, hogy túl sok konkrétumot osszunk meg: a gyerek iskolájának, tanárának nevét, az osztályzatait, a teljes otthoni címet és más, hasonló adatokat, amelyekkel bárki visszaélhet. Bár büntetés nem jár érte, a család politikai nézeteit szintén nem a gyerek szerepeltetésével érdemes népszerűsíteni (igen, ezzel sok hazai közszereplő sincs tisztában).
A legbölcsebb döntés az, ha a szégyenkezésre és visszaélésekre alkalmat adó képeket egy az egyben kerüljük, ezek ugyanis nem az internetre valók.
A vitába bevont gyermekpszichológusok szerint hasznos, ha később igyekszünk megbeszélni a gyerekkel, hogy szeretne-e a szélesebb baráti körben megosztott – egyébként minden szempontból vállalható – képeken szerepelni: ez a fajta digitális nagykorúság valószínűleg később jön el, minthogy a gyerek a gépet megtanulná használni, de az a legkorrektebb, ha a szülő a csemetével is megvitatja az online megjelenés kereteit. Így nagyobb az esélye annak is, hogy a serdülővé cseperedő fiatal – a helyzetet átlátva – tudni fogja majd, hogy mik a határok, és nem oszt meg magáról olyan tartalmakat, amelyek nevetségessé tehetik, de akár veszélybe is sodorhatják…
Azt pedig, hogy ehhez kell-e 15 milliós büntetés? Nem tudom, szerintem már egy-egy tudatosságot segítő kampány és a közösségi oldalakon feltűnő figyelmeztetés is elég lehet.
